Sokan még most sem értik, miért döntött úgy egy bő hónapja Lukács Viktória, az FTC válogatott kézilabdázója, hogy a Győrben folytatja pályafutását.
Forrás: Nemzeti Sport/Koncz György
– Nehéz döntés volt?
– Nagyon – vallotta be a Borsnak a 24 éves jobbszélső.
– Amikor tíz éve, jószerivel kislányként a Fradihoz igazolt, volt kedvenc csapata?
– Nem volt. De nagyon örültem, hogy sikerült a korosztályom legjobb klubjához igazolni. Akkor még ez volt a szempont.
– Rengeteg sikert ért el a fővárosi zöld-fehéreknél…
– Tisztán itt van előttem, amikor 2012-ben megnyertük a KEK-et. Tizenhat éves voltam, ennyire fiatalon nem sokan hódították el ezt a kupát. De a 2015-ös bajnoki cím és a 2017-es Magyar Kupa-siker is különleges élmény volt.
– Ön kereste meg az ETO-t, hogy váltana, vagy fordítva?
– Gondolja, hogy ajánlkoznék? Árulnám magam? Ennél azért már elismertebb vagyok idehaza. Általában köztudott, hogy kinek meddig él a szerződése. Így volt ez az én esetemben is. Több csapat érdeklődött irántam. Végül egy külföldi klub és az ETO maradt. Sok minden szólt a győriek mellett, többek között az eredményeik.
– És az anyagiak?
– Mivel nekünk ez a munkánk, mi ezért kapjuk a fizetésünket, természetesen az is számít. De nem ez volt a prioritás. Anyagilag a másik ajánlat sem volt rossz, de, mint mondtam, sok minden számított. Például hogy itthon maradhatok.
– De ez nehézséget is jelenthet: milyen lesz ellenfélként visszatérnie az Elek Gyula Arénába?
– Nem gondoltam ebbe még bele. Egyelőre még az is fáj, hogy a lefújt idényt miatt elbúcsúzni sem volt időm a szurkolóktól, akik sokat jelentettek nekem. Történjék bármi, a Fradi megmarad örök szerelemnek.
