Forrás: Bors
Önkéntes karanténba vonult a korábbi Fradi-futballista, a 81 éves Rákosi Gyula is, akivel emiatt csak telefonon kezdtünk múltidézésbe.
Sokan máig a falba verik a fejüket, amikor 1:2-es állásnál az 1966-os angliai vb-negyeddöntőben ziccert hibázott a szovjetek ellen.
Bene Feri labdája a cipőm alatt csúszott el, nincs mese, hiba volt, kikaptunk 2:1-re, és jöhettünk haza.
Korábban viszont 3:1-re verték Brazíliát. Ez jelentett némi gyógyírt?
Erre az évek múlásával egyre büszkébb vagyok. A kihagyott helyzet miatt a csapattársaim nem szapultak, mert annak a kollektívának ez volt a jelszava: Együtt sírunk, együtt nevetünk. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, mert bár az elmúlás az élet része, ám amikor valakit utolsó útjára kísérünk, az egyre jobban letör. Így voltam ezzel nemrég, Göröcs Titi temetésekor.
Melyik magyar klasszist tartja a legtöbbre?
Albert Flóri, Tichy Lajos, Puskás Ferenc – megannyi csillag. Számomra az 1973-as londoni élmény a legmeghatározóbb, Európa válogatottjában akkor Augustóval, Gentóval, John Charlesszal és Öcsi bácsival játszottam együtt. Utána Puskással belenéztünk az éjszakába, ő nyert 40 fontot, de hamar távoztunk, mert könnyen jött pénz gyorsan elillan...
Nem feledem, amikor Albert koporsójánál zokogott az Üllői úti stadionban.
A hiánya feldolgozhatatlan, az aranylabdás zsenivel szemvillanásból értettük egymást, mivel már 1953-ban leigazolt a Fradi, így alaposan „összenőttünk”.
Nem volt a pályának olyan négyzetmétere, ahol Rákosi ne fordult volna meg.
Teherbírónak születtem. Gyerekkoromban sokat számháborúztunk, rengeteget változtattam a helyemet, másrészt villamosra is ritkán ültem.
Van, amit nagyon sajnál?
Az Anglia elleni, 1960 májusában játszott bemutatkozó válogatott meccsemen a Népstadionban a bíró les címén elvette a gólomat. Flóri akkor azt mondta: „Fel a fejjel, Kicsi, szabályos volt!”
Az 1966-os angliai vb-bravúr mellett az 1960-os római olimpiai, illetve az 1964-es Eb-harmadik helye a mai válogatottak számára elérhetetlen távolságban van.
Hogy ne feledjem az 1965-ös Juventus torinói 1:0-s legyőzését, és azzal a Vásárvárosok Kupája-diadalt sem!
Már 1972-ben, azaz igen korán felhagyott az aktív futballal. Miért?
Erről néhai Csanádi Ferenc edző tudna mesélni, mert ő döntött az úgynevezett fiatalítás mellett…
Edzőként is jegyzett eredményeket.
Három évig a Fradi felnőttcsapatának trénere voltam, egy hullámvölgy után ezüstérmet szerzett a csapat, majd a női válogatottal kilenc hivatalos meccs közül csak egyet veszítettem.
Kerek az életműve?
Ebből többet nem tudtam kihozni. Csak azt kívánom, hogy Albert mellett a másik jó barátom, Szűcs Lajos kilábaljon a bajok tengeréből. Három olyan betegség is gyötörte, ami az ő acélszervezetét is próbára tette.
