Még emlékeznek rá a szurkolók, pedig jó ideje befejezte a futballt. Itthon Csámpiként, Spanyolországban Pepeként emlegetik az egykoron tízszeres válogatott futballkapust, Szendrei Józsefet.
A Szolnok, a Nyíregyháza, az Újpesti Dózsa, majd a spanyol Malaga és Cádiz játékosa egyben a magyar futball megmondóembere is volt. Most sem kellett csalódnunk, nyíltan elmondta, mi nyomja a szívét.
Szendrei Csámpi annyira megöregedett, hogy már néhány keményebb kritikára sem futja, ha a fociról van szó?
Ha az ember véleményére nem kíváncsiak, akkor nem nyomulok. Jól vagyok, nem sértődtem meg, van más is az életemben, mint a futball.
A meccseken sem látni, pedig a régiek közül sokan ott vannak a Megyeri úton.
Alig járok meccsre, és a tévében is csak ritkán nézek focit. De a teniszt szívesen nézem. De néha feltűnök az alacsonyabb osztályú találkozókon, Cegléden és Monoron gyakran feltűnök a lelátón. Persze nem véletlenül ott, mert az említett kis csapatokat támogatjuk a sportszerekkel. A spanyol céget képviselem itthon, most kicsit nehezebb a dolgunk, de azért élünk.
Hogy látja, a magyar bajnokság színvonala tényleg emelkedett az elmúlt években?
Az jó dolog, hogy kiegyenlített lett a mezőny, bárki képes bárkit legyőzni, de ez még önmagában nem boldogít.
És mit szól ahhoz, hogy újra van magyar csapat a BL főtábláján?
Szomorúság van a szívemben, mégpedig azért, mert jó, ha három magyar játékos bekerül a csapatba. Hol vannak a magyar fiatalok, akik helyet követelnek maguknak?
Évekkel ezelőtt nyilatkozta, a magyar futball egyik legnagyobb gondja, hogy olyan edzők dolgoznak hazánkban, akik a saját környezetükben már leszerepeltek. Ez áll még?
Jobb a helyzet. Például Rebrov Kijevben is letette már a névjegyét, és a Fradival is szépen teljesít. De itt volt Paulo Sousa is, de ő hamar menekülőre fogta.
A válogatott kiharcolja az Eb-részvételt?
Mint minden magyar, én is szorítok, hogy így legyen. Hajrá, fiúk, november 12-én, és utána is örökké!
