Március 25-én volt kilencvenöt éve, hogy megszületett Papp László háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk, a későbbi kiváló szövetségi kapitány, akire egykori munkatársa, Szántó Imre mesteredző emlékezett.
Szántó Öcsi bácsi szerint Papp Lacinál megértőbb trénert nem hordott a hátán a föld. Amikor például együtt utaztak külföldi viadalokra, a nem túlzottan megfizetett amatőr bunyósaink a repülőgépen kólát, édességet kértek, és tették ezt abban a hiszemben, hogy azért nem kell fizetni.
Csakhogy utóbb jött ám a zord utaskísérő a számlát lobogtatva.
– A srácok megszeppentek, de szükségtelenül, tudniillik Laci állta a cechet – emlékezik Szántó Öcsi, Kovács Kokó István olimpiai bajnokunk egykori edzője.
Bármerre jártak a világban, szerették Pappot, így volt ez Írországban is, amikor egy Világ Kupa-viadalon valamelyik srác otthagyta a szobakulcsát az edzőteremben, ám egy tisztes ősz hajú tréner Laci bácsi után hozta, és ha már átnyújthatta azt, kezet csókolt neki!
Az 1989-es moszkvai vb-n a reptéri formaságok másnak hosszú időt vettek igénybe, nekünk nem, mert felismerték Papp Lacit, és intettek nekünk: a teljes magyar küldöttség mehet.
– Gyakorló edző lévén hangosan osztottam a ringsarokból a tanácsaimat egyik versenyzőmnek, mire Laci bácsi a maga csöndes módján odaszólt: Te, Öcsi, halkabban. Az edzéseken emeld fel a hangodat, itt, a meccsen már úgysem számít a hangerő.
Papp kényszerből a Bástya bokszolója lett az 50-es években, de mivel egész életében istenfélő ember volt, az éppen akkor uralkodó politikai széljárásra fittyet hányva katonaruhában is megállt a templom bejárata előtt, és keresztet vetett.
Sose feledte, mennyire fontos az edzés, akkor is gyakorolt, amikor legendás mestere, Adler Zsigmond éppen hátat fordított a homokzsáknak. Adler – anélkül hogy látta volna Papp ütéseit – elkiáltotta magát:
– Laci, ezt az ütést rosszul kivitelezted, hallottam a homokzsákon puffanó kesztyűd hangjáról. Ezt gyakorold még párszor!
