Amint az már hagyomány, a Bors kérésére a korábbi szövetségi kapitány, Bozsik Péter állított ki bizonyítványt a 119. labdarúgó NB I. csapatainak szerepléséről.
Forrás: Pexels
A 32. bajnoki címét megszerző együttes remeklése minden képzeletet felülmúlt, hiszen amellett hogy BL-csoportkörbe került, olykor utcahosszal vezetett az NB I-es mezőnyt. Ám úgy érzem, három, sorozatban kiharcolt aranyérme után
a következő kiírásban a mostaninál jóval nehezebb küzdelem következik számára.
Minden várakozást túlteljesített a Hornyák Zsolt tréner által mesterien irányított csapat, és a jövőben állandó tagja marad az első öt mezőnyének.
A menesztett Márton Gábor edzőt azért sajnálom, mert nem állt rendelkezésére megfelelő minőségű játékosállomány. A helyére érkezett Szabics Imre hosszú távon jó megoldásnak ígérkezik.
Bognár György edzői vénáját dicséri a csapata által lőtt rengeteg gól, és az, hogy csakis magyar játékosokkal kínált szórakoztató futballt.
Középcsapattá betonozta be magát, de kérdés, hogy a kiváló alapokat lerakó Supka Attila edző folytatja-e ténykedését?
Az ennél a klubnál dolgozó valamennyi tréner dolga azért nehéz, mert rendre az utolsó pillanatban érkeznek új szerzemények.
Teljesítette az elvárást az újonc, mert stabilan biztosította helyét az élvonalban.
Pintér Attila azért jó szakember, mert kritikus szituációban, nehéz körülmények között érkezve egyenesítette ki a vidékieket.
A zalaiak jól kezdtek, de valamilyen ok miatt megtorpantak. Úgy vélem, folyamatos harcban maradnak az bennmaradásért.
Rengeteg változás, új tulajdonosok, új struktúra építése, változó játékosállomány – mindez túl sok volt. Egy nagyon higgadt építkezésnek kell(ene) következnie.
Megtippelni sem tudom, évek óta miért billeg ez a jobb sorsra érdemes együttes a kiesés szélén, amit ezúttal nem tudott elkerülni.
Más együttesek főként fiatal „perememberei” amúgy igen szimpatikus harcban buktak el. Az NB I túl nagy falat volt számukra.