Nehezen emésztette meg a magyar válogatott, hogy kétszeri vezetés után sem sikerült kiharcolni a továbbjutást érő győzelmet Münchenben.
Nem túlzás kijelenteni, hogy a magyar fociválogatott nemcsak saját hazáját, de Európát, sőt a világot is meghódította az Eb-n nyújtott hatalmas küzdeni akarásával, és fantasztikus atmoszférát teremtő szurkolótáborával. Elképesztő még leírni is, de mindössze hat perc választotta el Marco Rossi együttesét a földöntúli bravúrtól, attól, hogy kiharcolja a továbbjutást a halálcsoportnak titulált négyesből.
A németek elleni utolsó pillanatokban elúszott győzelem lelkileg nagyon megfogta Szalai Ádámékat, akik a meccs után percekig némán ültek az öltözőben, majd némi bosszankodással vették tudomásul, befejeződött számukra a torna. Habár a maguk részéről mindent megtettek, erőn felül teljesítettek, a csoda, mégha csak egy hájszálon is múlt, de végül elmaradt.
Fáj, nagyon fáj, talán még nem fájt ennyire, pedig egy ideje a része vagyok. De a fájdalmamat kettő szó enyhíti. Az egyik a CSAPAT szó fogalma, a másik pedig MAGYARNAK lenni. Nincs az életemnek szebb ajándéka ezt a CSAPATOT vezetni, a MAGYAR HIMNUSZT énekelni és a szívem fölött ezt a CÍMERT hordani!
– írta Facebook-oldalán Szalai Ádám, ami hűen visszaadja azt a mérhetetlen csalódottságot, amit a csapat a lefújás után érzett.
A 2–2-es döntetlen fájdalmas vereséggel ért fel, de a félelmet nem ismerő játék, a harciasság, a szervezettség miatt nem szabad bánatkönnyeket hullajtani, mint ahogy az egész torna egyik legnagyobb magyar felfedezettje, a Münchenben ügyes gólt fejelő Schäfer András tette a lefújás után. Ehelyett felemelt fejjel büszkének kell lennünk erre az együttesre.
Miközben a torna előtt sokan még a pontszerzésben is kételkedtek az Eb-címvédő portugálok, a vb-címvédő franciák és a németek ellen, a magyar csapat olyan energiákat tudott mozgósítani, olyan lelkesen és önbizalommal telve futballozott, hogy mindhárom ellenfele számára hosszú időn át igen kellemetlen helyzetet tudott teremteni.
Mindez a jövőre nézve igen biztató. Rossi kapitány továbbra is elszántnak tűnik, és ha kitölti nemrég meghosszabbított szerződését, akkor még nagyon sok kellemes pillanatot szerezhet számunkra ezzel a nagyszerű válogatottal. Akár már az őszi vb-selejtezők folytatásakor.
Korábbi kapitányaink közül Mészöly Kálmán megkönnyezte a németek elleni 2-2-t:
– Ugyanazt éreztem, amit játékosként az 1966-os angliai vb-n, amikor 3-1-re vertük Brazíliát. Válogatottunk a világ legjobbjainak volt méltó vetélytársa. Álmomban se hittem, hogy Münchenben két gólt lövünk a németeknek, kétszer vezetünk ellenük, és miattuk két órára megáll az élet Magyarországon.
Csank János aláhúzta: az Eb-csoportfázis után szintén búcsúzott vb-selejtező rivális Lengyelország már nem jobb a mieinkénél, és Anglia sem számíthat két sétagaloppra a magyarok ellen.
– Ha Sallai Rolandék így folytatják, rájátszás nélkül is ott lehetünk Katarban.
Gellei Imre a jövőben nagybetűs magyar válogatottról beszél, melyből kihagyhatatlan Marco Rossi kapitány munkássága.
– Főleg azt becsülöm a mieinkben, hogy két lábbal járnak a földön – így Gellei.
További EB-tartalmakért és egyéb izgalmas sporhírekért keresse a Bors pénteki számát!