Hét olimpián szerepelt, és nem titok, akár a nyolcadik ötkarikás játékokon is ott lehet az UTE fantasztikus tőrvívója. Mohamed Aida a napokban megtette az első lépéseket Párizs felé, ismét versenyt nyert a fiatal titánok előtt.
Forrás: nemzeti sport
Mohamed Aida csattanós választ adott a kétkedőknek, mi több ismét bizonyította, hogy helye volt a Tokióban szerepelt magyar válogatottban. A csodálatos sportember rögös úton jutott ki hetedik olimpiájára, ahol büszkén és megérdemelten – az úszó fenomén, Cseh Lászlóval párban – vihette a nemzeti lobogót a megnyitó ünnepségen.
Leírhatatlan élmény volt a bevonulás, az előzményekről pedig már fölösleges beszélni
– mondta a kétgyermekes anya, aki negyven és ötven között is „móresre” tudja tanítani a fiatalabb versenyzőket a páston. – Szerintem, nem kell nagy feneket keríteni a mostani aranyéremnek, de azért nagyon boldog voltam, mert minden győzelemnek örülni kell.
Az olimpiát követően Mohamed Aida gyermekeivel, Leilávaé és Olíviával elrepültek az óceánon túlra, hogy végre, hosszú idő után megölelhesse a lányok apukáját, a Kanadában élő férjét, Laurie Songot.
Durván két évtizede élünk távházasságban a férjemmel, de a járvány okozta szigorítások miatt, ez most nagyon kemény időszak volt. Persze, a technika, az internet azért segített, mondhatom minden nap kaptam bátorítást tőle, amelyből erőt meríthettem és megvívhattam a küzdelmemet. Másfél hónapig voltunk a lányokkal Kanadában, de el kell mondanom, hogy az első hét után már hiányzott a mozgás, nem bírtam a semmit tevést. Futottam, erősítettem, aminek – lehet – most megjött az eredménye a versenyen. De, szeretném kihangsúlyozni, már alig várom, hogy a nemzetközi mezőnnyel találkozhassak, hiszen – remélem, nem sértődik meg senki a magyarok közül – ellenük lehet igazából lemérni, hol is tartok.
Mohamed Aida boldog édesanya, akinek óriási segítséget nyújt a mamája. Ahogy Aida mondja, nélküle ez a csoda nem jöhetne létre.
Mindenben mellettem áll a mama, óriási segítség. Nyugalmat és biztonságot nyújt, nekem pedig nincs más dolgom, mint suliba vinni a gyereket, aztán rohanni az edzésre, majd vissza a suliba és így tovább
– nevetett a bajnoknő. – Ráadásul, hogy még „egyszerűbb” legyen az életem, Leila színpadra készül, az operaház gyermekkórusában énekel. Szóval még egy feladat, de persze, olyan büszke vagyok a kis csalogányra, hogy azt el sem tudom mondani.
