Tavaly tavasszal Kóbor János a sportról is nyilatkozott a Borsnak. Ezt elevenítjük fel.
A néhai Omega-ász, Kóbor János kikötötte, csak 16 óra után hívható, mert addig önfeledten napozik. Aztán - mások mellett - elmesélte, hogy vágtázó-atlétaként csaknem eljutott az 1964-es tokiói olimpiára.
*Sportolóként elég pechesnek számított! - vetettük fel Meckynek.
–Igen, tudniillik lemaradtam az 1964-es tokiói olimpiáról – hangzott a jobblétre szenderült Mecky válasza. – Eleinte futballoztam az NB II-es Dohánygyári Kinizsi kölyökcsapatában, afféle 8-as szerepkörben. Az Aranycsapat ásza, az olimpiai bajnok Kocsis Sándor volt a példaképem. Később – a fradista Varga Zoltán, illetve az újpesti Göröcs János remeklése miatt ez a poszt, a jobbkötőé megmaradt kedvencnek. Varga Zoli járt a koncertjeinkre, azokon még sörcsapolást is bevállalt. A futballpályán 1957-ben, tizennégy éves koromban meglátott Agócs Jenő, a MAFC egyik atlétikai edzője, és átcsábított a futók közé. Három év múlva kitűzte a nagy célt, azt, hogy ott leszünk az 1964-es tokiói olimpián 110 méteres gátfutásban. De nem volt bennem igazi elszántság, főleg azért, mert az amerikai gátfutók fantasztikusak voltak, és a rengeteg munka elvégzése miatt sem - utóbbi az olimpiára vezető úthoz volt elvárt. Végül ezt a kérdést egy szerencsétlen sérülésem „megoldotta”. Onnantól maradt az egyetem és az Omega.
*És persze a sport már vonatkozásban, hiszen kislánya, Léna igazi tehetség.
–Tény, táncol, szörfözik, vitorlázik és ügyesen sakkozik.
*Mint a papája, hiszen ön remizett például az Oscar-díjas Polgár Judittal.
–Judit egyik budapesti szimultánján a partink szemtanúja volt a sakkolimpiai aranyérmes orosz Vlagyimir Kramnyik, aki az asztalok között sétálva hosszasan állt a táblámnál, majd megjegyezte: „Nem áll rosszul, de Judit a végjátékban biztosan megnyeri ezt találkozót.” Azt tanácsolta, ha Polgár Judit véletlenül döntetlent ajánl, azt azonnal fogadjam el. „Véletlenül” elfogadtam.
*A covid miatti bezártságában vélhetően falja a sportközvetítéseket.
–De felvételről nem nézek meg egyetlen eseményt sem, ugyanis csak az élő sport érdekel. Éppen ezért jártam a 60-as évek Fradi–Újpest jégkorong-rangadóira a Kisstadionba, de még MAFC–Honvéd kosármeccsekre is, mert a hangulatuk lenyűgözött.
*Lévén diplomás építész, sose tervezett futballstadiont?
–Azt nem, de diplomamunkaként Balatonboglárra egy szállodát igen. Azt a hotelt azonban sohasem építették meg.
