Sallai Tibort nem lepné meg, ha a fia, Roland novemberben két újabb válogatott futballmeccset játszana. Persze szigorúan csak maszkban.
Két dolog is szükséges ahhoz, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány újra meghívja súlyos szemsérülése után a válogatott keretébe Sallai Rolandot. Először, hogy teljesen felépüljön a játékos, másrészt az erőnléte is lehetővé tegye a pályára lépését a Luxemburg elleni majd a görögökkel szembeni találkozókra.
– Roli két hete edz – tudatja Sallai papa –, szerencsére fájdalom nem kínozza a szeptember eleji, leverkuseni balesetét követően. Arra sem gondol, hogy az a majdnem tragikus fejrúgás megismétlődhet, melynek következtében csaknem elveszítette a szeme világát. Az operációt végző orvosoknak többször köszönetet mondott már, és magam is kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy „megmentették” a fiamat.
Sallai Tibornak nincs kétsége, hogy október végén ismét Bundesliga-találkozón játszik majd Roland, bár most még kissé zavaró, hogy a szemgolyója nehezebben mozog, amikor lefelé pillant.
A kondícióján lesz még mit javítani, elvégre három hete teljesen kiesett.
Már kijár a stadionba, külön edzővel készül, de óvatosságból közös foglalkozáson még nem húz szerelést. Viszont azt az arcvédő maszkot, melyet a Freiburg készíttetett számára, otthon már próbálgatja. A könnyű, de hihetetlenül masszív álarc óvja a szemét, az arcát. Roli bár türelmes, de már izgatottan várja, mikor szállhat be végre a közös munkába.
Ami a novembert illeti, kérdéses, Rossi mester melyik poszton számít(hat) rá, vetjük fel Sallai Tibornak.
Az az érzésem, a válogatottól végleg elbúcsúzott Szalai Ádám „utóda” a fiam lehet
– vágja rá Tibor. – Ez a poszt egyáltalán nem új számára, fiatalabb korában igen gyakran bizonyított centerként. Úgy gondolom, most sem jönne zavarba.