Így telik a karácsony Marco Rossiéknál
Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott olasz szövetségi kapitánya számára karácsony ünnepe a családról szól, arról a famíliáról, amelyet nem csak ezekben a napokban kell szeretni.
Marco Rossi kétlaki életet él már hosszú évek óta, de amondó, nem kell őt sajnálni ezért, hiszen egyébként is imádja Magyarországot, és hát ilyen a profi labdarúgó edző sorsa, ha szülő hazáján kívül vállal munkát. A karácsony viszont szent és sérthetetlen, Marco Rossi el sem tudja képzelni az ünnepeket a famíliája nélkül.
Minden évben eltervezzük a feleségemmel, Mariellával, hogy kiszakadunk a pörgésből, és elutazunk valahova, ahol csak a pihenés lesz a főszereplő. Viszont nekem, nekünk a családnál nincs fontosabb, az utazásokat a gyerekekkel képzeljük el. Nos, ez szinte megvalósíthatatlan, mert mindketten, a lányom, Gaia és a fiam, Simone is kirepült a családi fészekből, saját életet élnek. Nekem azonban fontos, hogy ők is velünk legyenek, ha elutaznánk, mondjuk az Óperenciás tengeren túlra, vagy éppen valahová, hogy kikapcsolódjunk egy kicsit. Rövidre fogva a gondolatot, idén sem megyünk sehová, otthon ünneplünk együtt békében és szeretetben.
Marco Rossi a Borsnak elmondta, hogy idén sem lesz másképpen, az utazási tervek egyelőre nem valósulnak meg, de emiatt cseppet sem bánkódik.
A gyerekek hazajönnek, az asszonyok pedig sürgölődnek a konyhában, ugyanis, hiszen mi olaszok vagyunk, nagyon szeretjük a hasunkat. Amióta megnősültem, mondhatom én vagyok a feleségem legjobb vendége az asztalnál, hiszen csak le kell ülnöm a székemre, és csak dicsérnem kell az elém varázsolt finomabbnál-finomabb étkeket. Régóta nem főzök, pedig nem tévedek el a konyhában.
A kapitány elárulta, a mai napig Mariella édesanyja a főnök a konyhában, kilencven évesen is irányítja a lányát, utasításokkal látja el, egyszóval a mama a séf, csupa nagybetűvel mondva.
Olaszországban, a déli családoknál a ház asszonya fog össze minden teendőt az ünnepekkor. Van dolguk éppen elég, hiszen a családunk – szerencsére – igen népes – folytatta Marco Rossi. - A feleségemnek két nővére és egy bátyja van, a gyerekeikkel együtt természetesen ők is velünk ünnepelnek. Nem számoltam utána, de szerintem idén is legalább huszonöten leszünk. Szeretném hozzátenni, a családi összejövetel nem egy „villámlátogatás”, minálunk négy-öt napig tart az eszem-iszom és a véget nem érő beszélgetés.
Marco Rossi torinóinak vallja magát, a felesége pedig délről érkezett az életébe Így az északi Marcónak meg kellett barátkoznia a dél-olasz ételekkel, amelyek a kapitány elmondása szerint cseppet sem hasonlítanak, mondjuk egy igazi lasagne-hoz. Nápoly közelében a tenger gyümölcseiből készülő ételek kerülnek tradicionálisan a karácsonyi asztalra.
Édesanyám viszont fent, északon „hegyi ételekkel”, nehezebb húsokkal és tésztával lep meg mindig. Kézzel készített különleges ravioli a specialitása. Ez egy igazi olasz eledel, egy tészta, amelybe a mama különféle húsokból kevert és fűszerezett tölteléket tesz. Utánozhatatlan.
A Rossi-família idén sem tér el a jól bevált, megszokott ünnepléstől. A kapitány természetesen nem árulta el, milyen ajándékkal lepi meg a szeretteit – nehogy a Borsból tudják meg, és elmaradjon a meglepetés – annyit viszont „elkotyogott”, a férfiak - hogy ne lábatlankodjanak a konyhában - hagyják sodorni magukat az árral, a fotelben ünnepelnek és várják, hogy kiszolgálják őket. És, ez így megy minden évben!
Egy biztos, most is, mint mindig, nagyon boldog karácsonyt töltünk együtt. – És - mondta hibátlan magyar kiejtéssel - Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
