"Kerekesszékből is szép a világ" - szívszorító szavak, megbékélt a sorsával Fazekas László
Nem gondolta volna az egykoron ünnepelt újpesti futballista, hogy életében megtörténhet vele az a rettenet, hogy többet nem rúghat labdába. Pedig Fazekas László gyógyíthatatlan betegsége miatt soha többé nem passzolja már le a „zsugát”.
A Belgiumban élő futballista rendszeresen Marbellán pihente ki a dolgos hétköznapjait, nyugdíjasként örömmel hagyta a háta mögött a belgiumi nyüzsgést. Aztán, ahogy Fazekas László korábban elmondta, a Covid ellen pláne jó volt „elbújni” a gyilkos vírus elől a spanyol tengerparti nyaralójában. Laci és felesége akkor még nem gondolt arra, hogy talán végleg is ott ragadnak. A hetvenhat éves gólvágóval beszélgettünk, aki izomsorvadással küzd.
"Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy vagyok? - kezdte a beszélgetést Fazekas László. - Hát így! Sajnos ez az átkozott betegség megkeserítette az életemet, az életünket, de mindent megteszek azért, hogy szinten tartsam magam. Tudom, hogy kevés az esély állapotom javulására."
Az olimpiai bajnok, 92-szeres válogatott egykori futballista elmondta, nincs ideje unatkozni, hiszen minden nap gyógytornász látogat hozzá, keményen megdolgoztatja.
"Amikor jó az idő, és itt általában szuper, akkor a medencében is tornázom, izomsorvadásom sem gátol a lubickolásban. Egyébként elfoglalom magam, nézem a tévét, figyelem a focit és természetesen az otthoni meccseket is követem. Bevallom, egyre jobban érzem magam, mondhatom gyógyír számomra, hogy az újpestiek sorozatban szerzik a pontokat és rugdossák a gólokat."
Fazekas László már nagyon várja a hétvégi derbit, a Ferencváros-Újpest találkozót. Emlékszik egykoron már az egész hetük azzal telt el a rangadó előtt, hogy a meccsről beszéltek, azzal keltek és feküdtek.
"Emlékszem arra, hogy Göröcs Titi mit mondott. Mindenki hajtsa ki a belét, mert különben nem mehetünk a kasszához hétfőn. Most nem tudom, ki mit mond az öltözőben, de remélem, mindenki meghal majd a győzelemért." - fogalmazott Fazekas, aki azt is elmondta, nagyon boldog, mert hallja és tapasztalja a közösségi oldalakon, hogy itthon sem felejtették el őt a szurkolók. - Bevallom őszintén néha még a telefonomat is üzenetrögzítőre állítom, mert annyian keresnek, érdeklődnek irántam. Nagyon jólesik, és mindenki bocsássa meg, ha nem én fogadom a hívást."
László elmondta még, hogy gyermekei és unokái is rendszeresen látogatják, a hét végén is nála voltak és együtt ünnepelték a kitüntetést, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, amit a napokban vehetett át.
"Nem mehettem haza, és lehet már soha nem is fogok – mondta. - De nem kell sajnálni engem, hiszen a szeretteim, a barátaim velem vannak. És, ami nagyon fontos: rájöttem, hogy a kerekessszékből is szép a világ!"
