Ahogy Paul Newman és Robert Redford, Ben Affleck és Matt Damon, Ryan Reynolds és Hugh Jackman, úgy az elhunyt Robert Duvall, Dustin Hoffman és Gene Hackman barátsága is legendássá vált Hollywood berkein belül, sőt, bőven kiállta az idő próbáját is. De hogyan keresztezték egymást a három zseni útjai?

Robert Duvall, Gene Hackman és Dustin Hoffman barátsága hasonlóan indult, mint Ben Affleck és Matt Damon máig tartó szinte testvéri viszonya. A három színészlegendát fiatalon sodorta össze az élet, a Pasadena Playhouse színészképzésén. Hasonló családi háttérből érkeztek, és minden lehetséges módon kilógtak a sorból.
Dustin Hoffmann gyerekkora óta küzdött nem túl előnyös külsejével. Alacsony volt, pattanásos és hatalmas orra miatt is sokat bántották az iskolában. Végül megfordította a szerencséjét és ő lett az osztály bohóca. Ekkor jött rá, hogy szereti megnevettetni a körülötte lévő embereket, és kimondottan tehetséges abban, hogy különböző szerepekbe bújjon. A Santa Monica City College-ban gyógyszerész és zene szakon tanult. A színészet kurzust csupán praktikus okokból vette fel, mert a kibukás szélén állt, ez pedig biztosította azt a 3 kreditet, ami megmentette a tanulmányait. Azonban a kurzus során ráébredt, ez az első dolog, amit szívesen csinál és még tehetségesnek is bizonyul. Ezután került a Pasadena Playhouse képzésére, ahol Gene Hackmannel megállapították, hogy ki nem állhatják az osztálytársaik nagy részét, így véd és dacszövetséget kötöttek.
Hackman kritizálta a tanár módszereit is, így a képzés történetének legalacsonyabb értékelését kapta, 1,4-es osztályzattal zárta az első szemesztert, így eltanácsolták. Robert Duvallal ezután ismerkedett meg egy long island-i színházi társulatban, ahol díszletezőként dolgozott. A rendező, Ulu Grosbard éppen Arthur Miller Pillantás a hídról című darabját állította színpadra, de egy szereplőnek még híján volt. Marco, az erős, de csendes olasz munkás szerepét végül Hackmannek adta, a darab főszerepét pedig maga Robert Duvall játszotta, így a többi már történelem.
A három küszködő színészpalánta útjai 1958-ban értek össze, amikor a szinte nincstelen Dustin Hoffmann 50 dollárral a zsebében megérkezett New York-ba és Gene Hackman konyhapadlóján aludt három hétig. Amikor Hackman és felesége, Faye Maltese megelégelték, hogy nincs privát szférájuk, Hackman összeköltöztette Hoffmant Robert Duvall-al. Duvall akkoriban egy nagyobb lakásban élt, ami rövidesen a küszködő színész- és zenészpalánták átmeneti otthonává vált. Operaénekesek, kezdő Broadway-színészek lepték el a háromszobás lakást. Gene Hackman felesége főzött a bohém kompániára, akik esténként ellepték a nappalit és énekeltek, rövid jeleneteket adtak elő és azt csinálták, amihez a legjobban értettek, annak reményében, hogy a következő szerepük hozza majd el az áttörést, amire mindannyian vártak.

A trió számára ez a ‘60-as években következett be. Gene Hackman Warren Beatty közbenjárásával kapta meg Buck Barrow szerepét Arthur Penn Bonnie és Clyde című örökérvényű bűnfilmjében, amivel rögtön egy Oscar-jelölést is bezsebelt. A sors iróniája, hogy Dustin Hoffmann azzal a filmmel robbant be igazán, aminek a forgatásáról Gene Hackmant három nap után kirúgták. A Diploma előtt castingja ugyan borzalmasan sikerült Dustin Hoffmann számára, mégis, Mike Nichols rendező pont azt látta meg benne, amire szüksége volt Ben Braddock karakteréhez. Robert Duvall első átütőbb mozis sikere a Ne bántsátok a feketerigót! című film volt, melyben Gregory Peckkel játszhatott együtt. Ezzel a szereppel már betette a lábát a hollywoodi ajtóba, azonban a Francis Ford Coppola rendezésében készült A keresztapával egyenesen be is rúgta azt a bizonyos ajtót.

Hoffman, Hackman és Duvall 2004-ben együtt adtak interjút a Vanity Fair újságírójának, melyben a közös múltról, megismerkedésükről és a karrierjük kezdeti nehézségeiről meséltek. Dustin Hoffman így zárta az interjút:
“Ha akkoriban egy buliban lettünk volna egy csapat munkanélküli színésszel és valaki ránk mutat és azt mondja: Látjátok azt a hármat ott? Egy nap ők igazi hollywoodi sztárok lesznek. Valószínűleg mindenki hatalmasat röhögött volna, köztük mi is.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.