Kedves Csehak Hajnalka! Nyolcéves házasok vagyunk, előtte három évet éltünk együtt. Idáig el sem tudtam volna képzelni, hogy más férfira ránézzek. Most azonban van egy kollégám, aki kedvesen udvarolgat, és én azon kaptam magam, hogy róla fantáziálok. Engedjek a kísértésnek? Köszönettel: egy 40 éves olvasó
Tizenegy év együttélés után a kapcsolat „természetes” kopása is magával hozza a bizsergés csökkenését. Elmúlik az az idő, amikor alig tudják abbahagyni a csókolózást, és minden érintés heves vágyat korbácsol. Helyette megjelenik a „társszerelem”, a mély kötődés. Mindenkinek az életében megjelennek néha olyan csábítások, amelyek felidézik a vad ölelésekkel induló új kapcsolat vágyát. Különösen veszélyesek ilyen szempontból a különféle konferenciák, csapatépítő tréningek, amikor a közös élményeket hozó napi program után az alkohollal lelazított esti program végén könnyen felszínre törhetnek az elfojtott vágyak.
A kapcsolat biztonságát nem fenyegeti az álmodozás, a fantáziálás. A flört azonban lehet veszélyes, mert nem könnyű megállni. Ha úgy ismerjük magunkat, hogy „mindennek ellen tudunk állni, csak a kísértésnek nem”, ne menjünk bele a laza flörtbe sem. Nem éri meg egy jól működő párkapcsolatot kockára tenni, mert a bódulat elmúlik, és a másnap reggeli ébredéskor azt kérdezi magától a félrelépő: mit keresek én itt? Bevillan a párja arca, s a szorongás, a bűntudat máris elhomályosítja a történetet.
Érdemes azon is elgondolkodnia, vajon azt érdemli-e a társa, hogy megcsalja? Amennyiben flörtölni akar, mert úgy érzi, hogy már elmúlt a régi varázs, beszélje meg vele! Ez a tisztességes út, nem az, ha a háta mögött kezd hódítani, avagy enged a csábításnak.
