„Kedves Dr. Boross! Nemrég vízparton sportolás közben a lábközépcsontomat törtem. Operálni nem kellett, gipszet kaptam. A helyi orvos nem sokat mondott a sérülésről, ezért kérem, írja meg, mire számíthatok?” Köszönettel: Erika, Budapest
Az I-es lábközépcsont (latinul metatarsus) törései általában tompa, direkt erőbehatásra jönnek létre, de előfordulnak szakításos törések is, ahol valamelyik ín tép ki egy darab csontot a lábközépcsontból, általában a közelebbi végén. A törés két irányból készített röntgenfelvételekkel jól kimutatható. Törhet a csont közelebbi vagy távolabbi vége, illetve középső része. Az úgynevezett stabil, haránt irányú, elmozdulásra nem hajlamos esetekben műtétre nincs szükség, gipszelni kell a végtagot. A ferde törések elcsúszhatnak, ezért műtétileg csavarokkal vagy lemezzel kell rögzíteni őket.
Az V-ös lábközépcsont törése a leggyakoribb. Ez akár egy bokarándulás, vagy rossz lépés során létrejöhet úgy, hogy a lábszárról érkező ín leszakít magával egy csontdarabot. A röntgenfelvétel jól ábrázolja a helyzetet és segít a kezelés megtervezésében. Elmozdulás esetén műtétet kell végezni, ha a letört darab helyén marad, kezelhető rögzítéssel.
Amennyiben konzervatív módon gyógyítjuk a sérültet, a gipszeltávolítás után ugyancsak tornakezelés és fizioterápia szükséges, amit képzett szakemberek irányítanak. Minden esetben fontos a páciens együttműködése, ez lényegesen lerövidítheti a gyógyulás időtartamát. A lábközépcsont-töréseknél szövődmény – elmozdulás, vagy álízület-képződés – ritkán fordul elő. A gipszet 4–6 hétig kell a sérültnek viselnie, ha műteni kellett, a fémrészeket a megfelelő csontosodás után el kell távolítani. Kedves Olvasónk, a gipszrögzítéstől ön teljes gyógyulást remélhet.
