Karam és Kartari Chand a világ leghosszabb házasságát éli: a 108 éves indiai férfi és 101 esztendős felesége 88 éve mondta ki a boldogító igent. Titkuk nincs, csak néhány aranyszabály.
Indiában, Punjab tartományban, egy előre, a családok által lefixált esküvő alkalmával fogadott örök hűséget egymásnak Karam és Kartari Chand. 1925. december 11-én… Akkor India még brit fennhatóság alá tartozott, ezzel ők minden idők leghosszabb ideig együtt élő brit házaspárja, de egy ideje már a világrekordot is ők tartják. Az idők folyamán nyolc gyermekük született, 27 unokájuk és 23 dédunokájuk van, egy családi ünnep igazi tömegrendezvény.
Több mint negyven éve Angliába, Bradfordba költöztek, ma is ott élnek legkisebb fiuknál, Satpalnál, aki feleségével együtt négy gyermeket vállalt, ketten még velük laknak, ők is segítenek Karam és Kartari ellátásában. Karam már nem tud egyedül mozogni, csak segítséggel, viszont mindennap szórejtvényt fejt, hogy szellemi frissességét megőrizze. Naponta egy szál cigarettát szív el a vacsora előtt, és heti négy alkalommal megiszik egy kis whiskey-t vagy brandyt. Kartari, ha lehet, még frissebb, megvan a saját fogsora, és önállóan jön-megy.
– Az ember látása és hallása már romlik – mosolyog a 101 éves Kartari –, de ha azt vesszük, hogy milyen idősek vagyunk, és milyen keményen dolgoztunk egész életünkben, nem panaszkodhatunk. Tudjuk, hogy bármelyik nap elérhet minket a vég, de elmondhatjuk, hogy csodás életünk volt, amiért hálásak vagyunk az Istennek és a családunknak. Óriási szeretetben éltünk, amíg fiatalabbak voltunk, mindennap finom ételeket főztem a férjemnek, friss zöldségeket készítettem neki, soha nem ettünk húst. Biztos akartam lenni abban, hogy egészségesen táplálkozik, a szereteten kívül az az alapja mindennek.
Karam a testi táplálékon túl kiemeli a lelkit is.
– Ha nevetsz, hosszabb lesz az életed – meséli a 108 esztendős férj. – Nálunk ez a recept bevált. De a vidámság másra is jó, boldoggá tenni a párodat igazán romantikus. Szeretnék még nyolcvan évet leélni Kartari mellett, annyira jól sikerült az első fele. Titkunk nincs, a lényeg, hogy végig tiszteltük, szerettük egymást, rendkívül sok időt töltöttünk együtt, mindent együtt csináltunk. Nekünk ez a kapcsolat nem teher, hanem áldás volt.
A pár nyolc gyermeke roppant büszke, és nem csak azért, mert a szüleik rekorderek, sokkal inkább azért, mert csodás gyermekkort teremtettek a számukra. Most ebből szeretnének valamit visszaadni.
– Szerencsések vagyunk, hogy ők a szüleink – mondja a legidősebb fiú, Paul. – Régen sokat dolgoztak, most megpróbálunk stresszmentes életet biztosítani a számukra, hogy minél tovább velünk maradhassanak. Korábban ők vigyáztak ránk, most fordult a kocka. Ha bárkinek adhatok tanácsot, azt mondanám, hogy ne küldje a szüleit idősotthonba, ezek a csodás, idős emberek minden időt és gondoskodást megérnek.
– Minden nap ajándék – folytatja a dédnagypapa –, és ezt nemcsak most gondolom így, fiatalon is így éltük az életünket. Manapság finom ételekkel, italokkal kényeztetem magam, de a mértéktartást soha nem feledem. Minden perc ajándék, bármilyen idősek vagyunk. Mindennap jusson egy kis időnk saját magunk megajándékozására, az élet öröm, és nem versenyfutás, ezt sose feledjük!
