Vitányi Judit számára egyelőre szokatlan a nyüzsgő, fővárosi élet, de lassan igyekszik régi, megszokott életritmusát felvenni. A TV2 híradósa tudatos életmódot folytat, hogy bírja energiával a napi feladatokat.
– Három hónapja ül a Tények székében. Hogy érzi magát új munkahelyén?
– Nagyon jól. Igazából csak a napokban döbbentem rá, mennyire megváltozott az életem. Eddig nyári szünet volt a régi munkahelyemen, a debreceni zeneiskolában, ahol klasszikus gitártanárként dolgoztam és emellett csináltam a helyi televíziót, a konferansziéfeladatokat. Szeptember elején láttam a gyerekeket, ahogy hátizsákjukkal, olykor hangszerükkel az iskolába igyekeznek, és ráeszméltem, igen, én már a TV2 híradósa vagyok.
– Az életvitele mennyiben változott az elmúlt időszakban?
– Az az érdekes, hogy zenészként körülbelül ugyanezt az életet éltem. A gyerekek általában a tanítás befejeztével érkeztem hozzám a zenesuliba, így délután egy körül kezdtem a munkát, és nyolc körül végeztem. Általában hetente-kéthetente volt hangverseny, és olyankor akár 11 óráig is dolgoztam. Ez most is így van. Leginkább a délutánjaim foglaltak, bár volt rá példa, hogy a Tények Reggelben helyettesítettem Dudás Ádámot, de ez kivételes alkalom volt. Az én életritmusom évek óta így állt be, tehát ilyen téren nagy változást nem érzékelek. Hét végén vezetem az esti adásokat, így a szombatom és a vasárnapom foglalt. Az eddig eltelt idő azt mutatja, ez így is marad, és nekem a hétfő, kedd lesz a hétvégém.
– A szerettei könnyen alkalmazkodtak ahhoz, hogy Budapestre költözött, és ezért csak ritkábban tudnak találkozni?
– Talán furcsán hangzik, de amíg Debrecenben éltem, sokkal kevesebbet találkoztunk. Több állásom is volt, hetente két napot pedig Budapesten töltöttem a TV2 Akadémián. Június elején kezdtem, és mivel hiányzott a kisváros légköre, a barátaim, a családom, az autóm, a lakásom gyakran haza-utaztam. Visszahúzódó személyiségem van, és azok az emberek egyelőre vidéken vannak, akiknek meg tudok nyílni. Pár napja érkeztem haza a nyaralásomból, ahol végiggondoltam az életemet. Köteleztem magam arra, hogy ritkábban menjek Debrecenbe, és alakítsam ki Budapesten is a baráti körömet, varázsoljam otthonossá a lakásomat, folytassam a már kialakított egészségesebb életmódomat.
– Miből áll ez az életmód?
– Rendszeresen sportoltam és keményen diétáztam. Nem azért, mert nem szeretek enni, hanem egy betegség erre kötelezett. Itt a fővárosban is elkezdtem futni a Margitszigeten. Szeretek jó időben futni, de most keresek egy edzőtermet, mert jön a hűvösebb idő, és nem tenne jót a torkomnak a hideg. Olyan helyre vágyom, ahol barátságos a légkör. Elsősorban a gimnasztikus torna, a spinning érdekel. A diéta kényszerből jött. Alapjában véve mindenevő vagyok, bár kissé válogatós. Csak a csirke-, pulyka- és disznóhúst eszem meg. Évekkel ezelőtt derült fény a candida nevű betegségemre, ami kapcsolatba hozható a médiába való
bekerülésemmel.
– Hogyan?
– Mielőtt gitártanárként lediplomáztam volna, ínhüvelygyulladást kaptam. Az orvosok nem tudták meggyógyítani. Gipszbe rakták, nem segített. A tanáraim javaslatára pedig a műtétet nem vállaltam. Úgy tűnt, soha többet nem gitározhatok, miközben erre tettem fel az életem. Hétéves koromtól a zenei pályára készültem. Kétségbeestem. Most mi lesz? Az egyik ismerősöm azt javasolta, próbáljak meg a hangommal boldogulni. Így kezdtem el a televíziónál dolgozni. Közben végső elkeseredésemben természetgyógyászhoz fordultam. Ő derített fényt a candidára. Azt mondta, ott támadja meg a szervezetet, ahol az a leggyengébb. Kőkemény diétát írt elő, és szerencsére azóta már van két diplomám és számtalan koncert a hátam mögött. Mindezt az életmódváltásnak köszönhetem.
– Mivel járt ez a gyökeres váltás?
– Elsősorban étrendváltoztatással, bár bevallom, volt egy időszak a gyógyulásom után, amikor visszaszoktam a sima étkezésre. Aztán rájöttem, mégiscsak jobb, ha odafigyelek magamra. A reggelim évek óta zabpehelykása, őrölt lenmag, ciamag, fahéj. Édesítőnek eritritolt használok. Ebédre húst fogyasztok, de köretként nem burgonyát vagy rizst, hanem kölest, hajdinát, bulgurt, salátát. Odafigyelek arra, hogy adás előtt egy órával már ne egyek. Miután este hazaérek, sem eszem már, inkább viszek magammal ételt a szerkesztőségbe, és ott szépen elosztva étkezem.
– Önnek ízlenek ezek az ételek vagy csupán kényszerből fogyasztja őket?
– Édesanyám istenien főz. Amikor diétára fogtak, megtanult a rendelkezésre álló alapanyagokból is finomat készíteni, amit én is ellestem tőle. Már azt mondom, szeretem ezeket az ételeket. Azt is bevallom, nagyon édesszájú vagyok, szeretek sütögetni, és azt tervezem, hogy itt az ideje a konyhámat Budapestre költöztetni. Könnyebb saját magamnak elkészíteni a fogásokat, mert ezeket az ételeket nem lehet minden sarkon megvásárolni.
– Milyen praktikákkal készíti fel a szervezetét a télre?
– Rengeteg C-vitamint veszek magamhoz. Már tanárként is tudatosan odafigyeltem erre. Gyömbért, citromot, mézet összekeverek, amiből reggel és este egy kiskanálnyit megeszem. Igyekszem rendszeresen sportolni és napi 7-8 órát aludni. Erre szükségem van, így tudok koncentrálni, de azt is megfigyeltem, a túlalvás sem jó. Egyelőre még nem sikerült a tökéletes egyensúlyt megtalálnom, de igyekszem.
– Lassan megszokja az új életét. Idővel az udvarlók is megjelennek ön körül. Ismert nőként nyitott egy kapcsolatra?
– Jó kérdés. Egyelőre nem érzékelem, hogy felismernének, de lehet, hogy ez csak az én naivitásom. Magánemberként a külsőm is egész más. Mosolygós vagyok, ennyire nem sminkelem magam és gyakran összefogom a hajam. Egyébként nem vagyok nagy bulizós, nem járok nagy társaságokba, de szívesen megyek koncertekre, veszem fel a kapcsolatot régi csoporttársakkal, ismerősökkel és valószínűleg ebből a közegből fogok választani barátokat és társat is magamnak.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
