A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdást, Szécsi Zoltánt más szerepben ugyan, de újra gyakran láthatjuk a televízióban. Nemrégiben Kínában forgatott, az ottani élményeiről és második házasságáról is beszélt a Borsnak.
Ma indul a Duna tévén a Játék határok nélkül című műsor, amelyben önt kérték fel csapatkapitánynak. Elsőre igent mondott?
Igen, mert ismertem a játékot, ezért nagyon örültem a felkérésnek.
Ezt a szériát Kínában forgatták, ahová magával vitte a feleségét, Vandát és az alig több mint egyéves fiát, Zénót is.
A nyári szünet idejére esett a két és fél, háromhetes forgatás, szerettem volna, hogy együtt legyünk. Nagy élmény volt mindannyiunknak.
Feszített tempóban dolgoztak, sokat nem láthatta őket.
Ez igaz. Amikor elindultam a szállodából, még aludtak, amikor éjszaka megérkeztem, már aludtak. Csak melléjük feküdtem, de nekem ez is sokat jelentett. Naponta két adást vettünk fel – előfordult, hogy huszonkét órán át –, és így is csak egy-két szabadnapunk maradt. De nagy kaland, óriási élmény volt.
Melyik játék lett a kedvence?
Hét volt, mindet szerettem. A végére még a bikás feladatokat is, pedig eleinte csak méregettük a hatalmas állatokat, nagyon agresszívnek tűntek.
Jól tudom, hogy anyukájával Zénó is kilátogatott a forgatásra, és azonnal ő lett mindenki kedvence? Kézről kézre adták, játszottak vele.
Előfordult, hogy reggeli után taxiba ültek, és ötven percig autóztak a stúdióig. Sokféle embert megismert, megnézte a bikákat, Zénónak is nagy kaland volt.
Vanda igazi barna szépség, pedig valahol azt olvastam, hogy a szőke az esete.
Vanda abszolút az esetem. Egerben, egy szórakozóhelyen ismertem meg, baráti társaságban.
Szerelem volt első látásra?
Amikor találkoztunk, éppen egy nagyon rossz házasságból igyekeztem menekülni. A szerelem első látásra akkor idegen volt tőlem, aztán már annyira nem. Nem volt kérdés, hogy Vandával folytatom az életem. Akkor többen kérdezték, hogy nem szeretnék-e egy kis időt egyedül tölteni, megvárni, míg letelik a „gyászidő”? Nem akartam. Nem vagyok kapcsolatfüggő, de szerelmes lettem.
Az első házassága megmentésére semmi esély nem volt?
Az ember próbálkozik, próbálkozik, de 32-33 évesen már végiggondolja, hogy boldogtalanul akarja-e leélni az egész életét vagy sem. Ha nem, akkor lépni kell. Akkor is, ha ott van két gyönyörű, okos gyerek. Velük akkor is jó volt a kapcsolatom, most is az. A gyerekek minden rosszat átéltek, amit ilyenkor lehet, megviselte őket a válás, de ahhoz képest nagyon is rendben vannak. Muszáj volt lépni, a lelki gondokat akkor már a testem is jelezte, szétment a térdem, a vállam. Csak az olimpiai felkészülés alatt hat kilót fogytam a versenysúlyomból. Ez azonban már a múlt. Nyolc éve, hogy Vandával vagyok.
Most boldog?
Igen, boldog vagyok. Remélem, Vanda is így érez. Mindaz, ami régen történt, már fenn nyugszik a polcon, egy dobozban.
Önre nem jellemző, hogy kihasználva az adottságait, falja a nőket vagy legalábbis nem mond nemet?
Nem. Ma már Vanda könnyebb helyzetben van, érzelmileg érettebb lettem, és élemedettebb korú is, ez nem a kicsapongós korszakom. A hátránya viszont az, hogy elvált vagyok, aki még mindig aktív. Például elvállalja a Játék határok nélkül csapatkapitányi faladatait.
Miközben játszik és edző is Kaposváron...
Legutóbb nem egészen úgy sikerültek a dolgok, ahogy terveztük, egy góllal kikaptunk a Miskolctól, de azért bízom benne, hogy még szép lehet a szezon. Élvezem a vízilabdát, és amíg élvezem, miért állnék le?Harmincnyolc évesen nem nézek ki harmincnyolcnak. Fizikailag aktív vagyok, igaz, már nem napi két edzésem van, hanem csak hetente hét-nyolcszor egy.
Kétévesen már úszott, de aztán inkább teniszezett, kosár- és röplabdázott. Aztán orvosi tanácsra tízéves korában visszatért a medencébe. Mi volt a baj?
A derekamnál előrecsúszott csigolyák, ami ha nem stabilizálódik, akkor műteni kell. Nem tudni, mitől alakult ki, valószínűleg örökletes probléma, apukámnak is volt.
Mondhatjuk, hogy a vízilabda mentette meg a szikétől?
Mondhatjuk. Az, hogy most rendben van, nem jelenti azt, hogy életem végéig jó lesz. De ha gyógytornával, vízilabdával karbantartom, akkor nem kell hozzányúlni.
Már sejthető, hogy Zénó is a vízilabda szerelmese lesz?
Szeretném, ha sportolna, de hogy mit, azt majd ő eldönti. Nyilván sokat megyünk vízbe, mert imádja, de butaság lenne helyette dönteni. Bármilyen értelmes sportot választ, én mindenben támogatom.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
