Gyógyító energiát sugárzó dombjáról lett híres egy apró zalai zsákfalu, Böde. A csodadomb már külföldön sem ismeretlen, osztrákok és németek is járnak gyógyulni a településre.
Takaros, kanyargós út visz az apró, nyugodt zalai településre, Bödére. A csendes, alig háromszáz lelket számláló zsákfaluról azonban senki nem gondolná, hogy egyik jellegtelen kis dombja gyógyító erővel bír. Az energiadombot 2010-ben be is választották Zala megye csodái közé:
– A domb gyógyító energiáit Böde János természetgyógyász fedezte fel évekkel ezelőtt, egy feltárás során – meséli a falu polgármestere, Ujj Tibor.
– Hat éve, 2010-ben szavazás volt arról, mit válasszanak Zala megye csodái közé, és a harmincezer voks nagy részét az energiadomb kapta. Pedig sosem csináltunk hírverést neki, nem reklámoztuk, egy helybeli egy fotót töltött fel az internetre a dombról, a legendája pedig szájról szájra terjedt – szögezi le a polgármester. És valóban: a kis dombot csoda, hogy megtalálják az érdeklődők, ugyanis csupán egy aprócska tábla árulkodik a létéről.
– Nem önkormányzati, hanem magánkézben van, ezért sem pad, sem más nincs rajta – teszi hozzá Ujj. Az apró falu kis dombjáról azonban reklám nélkül is elterjedt, hogy a kisugárzása különös bizsergést, melegséget okoz és gyógyító ereje van. Ennek az ígérete évről évre több embert vonz a rejtélyes dombhoz. Megesik, hogy naponta többtucatnyian is megfordulnak a tetőn.
– A környező településekről is érkeznek látogatók, de messzebbről is akadnak. Van, aki a távolsági busszal ezért jön, de külföldiek is szokták látogatni, fordultak már itt meg osztrákok és németek. Vannak visszatérő vendégek, akik munka után felkocsikáznak, és kifekszenek egy fél órára, míg más az ebédszünetében ugrik ki – sorolja egy férfi, aki szintén a dombhoz tart.
A falubeliek elárulják: volt, aki súlyos baleset után, mozgásszervi betegséggel járt ki, és egy idő után elmúlt a betegsége, míg más pajzsmirigygondokkal küzdött, de később megszûntek. A domb alján lakó Márta néni régóta figyeli az odajárókat: – Megérte a domb aljában valaki majdnem a százat, én is a nyolcvanadikat taposom. Állítólag az energiamező idáig is elér – mosolyog Márti néni.
– A legjobb, ha felmegy, kikapcsol, hanyatt fekszik és megpróbál relaxálni. Az még senkinek nem ártott, hogy megpróbálta - jelenti ki a polgármester.
