<p>Mindenkinek ismerős látvány, amint a kutyák a nagydolog elvégzése után hátrarúgnak néhányszor a produktum felé. A városi kutyás ilyenkor reménykedik, hogy nem magát a kutyagumit találja meg a mancs.</p>
A kutya ilyenkor nem a gazdát akarja felidegesíteni és nem is a lakás összepiszkítása ellen eszközölt lábmosásra hajt. De akkor miért csinálja a kényszeresnek tűnő mozdulatot.
Két, egymástól merőben különböző magyarázat kétezik. Az egyik szerint igyekszik eltüntetni a kakát, ami visszagondolva a kutya farkaselődjeire jogosnak tűnik, hiszen a farkasnak vannak természetes ellenségei az élőhelyén.
Ugyanígy logikusnak tűnő magyarázat azonban az ezzel éppen ellenkező. Eszerint az állat ilyenkor éppenhogy nem elrejteni, hanem szétszórni igyekszik az ürüléket. Sőt, egyenesen az a célja, hogy a lábára is ráragadjon valamennyi a büdösből, így ugyanis könnyebben jelölheti meg a területét, üzenhet a többi ragadozónak, hogy merre járt.
A két megközelítésben egy a közös: a farkasős ösztönei adják az indíttatást az indokolatlannak tűnő rugdosásra. Kérdés, hogy mikor ér el odáig az evolucióban a kutya, hogy rájöjjön, a városi ember mellett nincs szüksege sem elrejteni, sem pedig szétszórni a kutyagumit.
