<p>Egy tapintatlan, türelmetlen vagy bunkó megnyilvánulással életre szóló lelki törést okozhatnak az anyukának a szülőszobán.</p>
Az édesanyák többségének fájdalmas, de csodálatos élmény, másoknak valóságos kínszenvedés a vajúdás. A szülésben közreműködő orvosnak, nővérnek, de a jelen lévő apukának is meg kell válogatnia a szavait.
Egy magyar dúla az internetes blogján arra kérte az anyákat: osszák meg azokat a mondatokat, amik a vajúdásuk vagy a szülésük alatt „visszavonhatatlanul beleégtek” az emlékezetükbe. Akár azért, mert olyan erőt adott, ami átlendítette őket a legnehezebb pillanatokon, akár azért, mert olyan rossz hatással volt rájuk, hogy ott és akkor teljesen elvesztették a hitüket. A téma erős érzelmeket és indulatokat váltott ki az érintettekből, csaknem négyszázan szóltak hozzá. Mint a blog gazdája, Nyitrai Eszter írja: az anyák szülés előtt jellemzően a fájdalomtól és a komplikációktól félnek, szülés után viszont arról számolnak be, hogy mindent egybevetve a legnehezebb számukra a bánásmód volt, a stílus, a vizsgálatok, az ellátás személytelensége.
Szüléskor fizikailag és lelkileg is igen érzékenyek a nők – figyelmeztet a dúla. Egyfajta módosult tudatállapot jön létre az anyánál, ami azzal is együtt jár, hogy sokkal fogékonyabb szándékos vagy spontán szavakra, nem szóbeli jelzésekre, egy sóhajtásra, dünnyögésre, grimaszra, egy elkapott tekintetre. Magyarán: a környezet jelzéseit is sokkal érzékenyebben észleli. Az idő- és térérzéke felborul, túlzott jelentést tulajdonít a negatív tartalmaknak, a figyelme beszűkül, a valóságészlelése torzulhat.
Ha tehát egy orvos odafigyel a kommunikációra, a gyógyítás szolgálatába állíthatja, de figyelmetlenségből árthat is vele. A szülés olyan fokozottan kiszolgáltatott helyzet egy nőnek, amiben komoly pszichés sérüléseket okozhatnak neki negatív megnyilvánulásokkal. Ilyen a vajúdó nők viselkedésének minősítése, a megfeddésük, a testi adottságaikra vonatkozó megjegyzések és így tovább.
Nagyon ügyes vagy, meg tudod csinálni. Mindig csak egy összehúzódásra koncentrálj, annak hullámán jutsz egyre előrébb.
A kisbabád nagyon jól van, azt üzeni: jövök, anya! Már nagyon közel vagyok, mindjárt találkozunk.
Mit tehetünk érted, hogy jobb legyen neked? Ha már sehogy sem jó, akkor nagyon jó, mert akkor közeleg a vége.
Minden rendben, erős nő maga.
Ez az a hely, ahol lehet kiabálni. Akármilyen hangot adni… ami jólesik.
Na, ne mondd nekem, hogy nem maradt erőd, nem bírod megcsinálni! Aki ekkora erővel bírja szorítani a kezem, annak még van tartaléka.
Legyen szíves halkabban szenvedni! Hát, a földszinten is a maga visítását hallgatják.
Maga miért kiabál?! Már most is látszik, hogy milyen önző. Milyen rossz anya lesz magából.
Ha nem nyom akkor, amikor én mondom, kimegyek! Jól van, látom, nem figyel, megyek is. Szüljön már tisztességgel, ne ordibáljon már!
Fogja már be! Mindenki magát hallgatja! Húzza ki magát, szüljön méltósággal, ne járassa le magát a férje előtt! Ha nem marad csendben, én nem tudom, mit csinálok magával...
Nos, úgy látszik, a maga teste nem erre van kitalálva.
Harminc százalékot adok, hogy meg tudja szülni, és hetvenet, hogy nem.
Ha nem hízott volna így meg, fel tudná emelni a lábát, ahogy nekem jó.
Ki a dúla?
A Világrajönni blog szerzője Nyitrai Eszter dúla, szülési szaktanácsadó hallgató. A pszichológiai végzettsége is nagyban hozzásegítette ahhoz, hogy megértse a babavárás alatti lelki történéseket.
A dúla szó jelentése asszonytársi segítő, illetve szolgálat. Olyan nők válhatnak dúlává, akik már átélték a szülés élményét, és beleérző készségük alkalmassá teszi őket, hogy másoknak is segítsenek a vajúdáskor és a gyermekágyas időszakban.
Jó lesz az úgy!
Nem altattak, csak érzéstelenítettek, egy függönnyel voltam eltakarva – mesélte a Borsnak egy nemrég császármetszéssel szült anyuka. – Miután kiemelték a babát, a főorvos mondta a segédjének, hogy igazítsa, tegye vissza a „helyükre” a beleket. Pár másodperc múlva megszólalt: „hagyjad, jó lesz az úgy!”.
Az anya abban a helyzetben nagyon megrémült. Azóta persze már ő is és a baba is jól van.