Noha a szülők első, ösztönös reakciója az, hogy szorosan magukhoz öleljék gyermeküket, ha egy rossz álom miatt felriad az éjszaka kellős közepén, ezzel valójában hibát követnek el.
Nincs az a szülő, aki ne rohanna oda gyermekéhez, és ne szeretné minél szorosabban magához ölelni ösztönösen, ha azt látja-hallja, hogy csemetéje az éjszaka közepén felriad egy rossz álom miatt. Ezzel azonban – önhibánkon kívül – leginkább hosszú távon – inkább kárt okozunk, mintsem segítünk.
– A rémálmok az ember túlélőmechanizmusának részét képezik. Megtanítják nekünk, hogy kezeljük a rémisztő helyzeteket – magyarázza a brit Mirrornak Annie Simpson, a gyermekek alvásszakértője.
A rémálmok esetén – magyarázza a szakértő – a legfontosabb, hogy öntudatlanul se tápláljuk gyermekeink félelmeit.
– Vannak szülők, akik úgy oldják meg ezeket a problémákat, hogy például vesznek egy flakont, kidekorálják, és azt mondják a gyermeküknek: Ne aggódj, ezzel majd lespriccelem a szörnyeket, és ezzel távoltartom őket. Ezzel azonban valójában csak megerősítik a gyerekben azt, hogy vannak szörnyek.
Pont ezért nem szerencsés, ha elkezdjük feltűnően ölelgetni a gyermekünket, vagy megengedjük neki, hogy a rémálom után az ágyunkban aludjon: ez a védelmező magatartás azonban csak megerősíti a gyerkőc alaptalan félelmeit, ahelyett, hogy megszüntetné őket. Ráadásul ezzel azt érjük el, hogy a saját ágyukban nem lesznek biztonságban, ami pedig rettenetes károkat okoz.
Biztosítsuk inkább a gyermekünket, hogy a félelmük alaptalan, egy gyors, de nem túl védelmező ölelés belefér, majd küldjük vissza aludni!
