Igazi rekord! 347 napig tartott a magyar pár nászútja

Pont tíz éve, hogy a fiatal pár, egy áprilisi napon felült a gépre, és Londonon keresztül New Yorkig repült. Amerikával kezdték föld körüli nászútjukat, amit Mexikó, a Cook-szigetek, Új-Zéland, Ausztrália, majd Indonézia, Malajzia, Thaiföld, Hongkong, Makaó, Kína, Nepál, India, végül pedig Skócia követett - írja a Fanny magazin.

„A legtöbb szállásunk ingyen volt”

Dórának és Edvárdnak is nagy vágya volt, hogy felfedezzék a világot. Az egyetemi évek után Skóciában próbáltak szerencsét, a vendéglátásban dolgoztak, s azzal a céllal tettek félre, hogy később együtt nekivághassanak a nagy kalandnak.

 – meséli Dóra. – Emlékszem, pont Valentin-nap volt, amikor végleg úgy döntöttünk, hogy elindulunk és megvettük az első jegyeket. Ma már talán elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy kisebb használt autó árából körbeutazzuk a földet, pedig ennél kevesebből is ki lehetne hozni. Persze ehhez minden elvárásunkat félre kell tennünk és vállalni kényelmetlennek tűnő helyzeteket is. Már sok évvel az utazásunk előtt is használtuk a couch surfinget, és fogadtunk be ingyen utazókat. Az út 80 százalékban mi is így utaztunk, ezért szállásra alig költöttünk. A szállások zöme nem olyan volt, mint amilyet a nászútjára elképzel az ember, sőt, még a nyaralására sem. Mindenki a legjobb szándékkal és szívvel fogadott minket, de rendszeresen aludtunk a földön, hálózsákban, az egész családdal egy szobában, vagy lakókocsiban valakinek a kertjében. Utazhattunk volna rövidebb ideig, akár luxus körülmények között is, de nem a spórolás miatt választottuk ezt a módját az utazásnak, hanem azért, hogy egész közelről láthassuk, hogy hogy élnek ott az emberek. A legkülönfélébb családok mindennapjaiba láttunk bele ezzel a lehetőséggel.

„A feleségem lett a díszvendég”

A karácsonyt és szilvesztert Kínában, az egy éves házassági évfordulójukat pedig Ausztráliában töltötték, ahol a szállásadó párnak borsópörköltet készítettek vacsorára, nokedlivel.

– avat be a részletekbe Edvárd. 

– Ilyen volt az indiai fogadtatásunk is. Egy hosszú vonatút után Jaipur városába érkeztünk meg az éjszaka közepén. A szállásadó srác elvitt minket a külvárosba, mondta, hogy ő nem tud befogadni, mert kollégiumban lakik, de a barátja családtagjáé ez az épület, itt aludhatunk. Másnap reggel nem voltam jól, Dóri viszont mindig is vágyott Indiába, ezért alig várta, hogy felfedezze a helyet, úgyhogy elment a sráccal és annak haverjaival. Délután 2 körül realizáltam, hogy nem tudom, hol vagyok, nem tudom, hogy hívják a srácot, aki idehozott, a feleségem pedig elment öt indiaival valahova. Eközben a fiúk elvitték Dórit valami pusztába, egy sárkányeregető fesztiválra. Délután négykor jelezte nekik, hogy most már nagyon éhes. Ők pedig azt találták ki, hogy valamelyikük rokonának épp most van az esküvője, menjenek el oda enni. Dóri először ellenkezett, mert ez nálunk nem szokás, ráadásul enyhén szólva nem volt az alkalomhoz öltözve, de a fiúk erősködtek, hogy ez itt rendben van, és örülni fognak neki. Végül, túrabakancsban, farmerben egy sállal díszítve magát érkezett meg a csilivili esküvőre, ahol aztán ő lett a díszvendég. Este 11-kor érkezett haza egy motoros csapattal. Tíz hónap utazás után már ekkora bizalmunk volt az emberekben. Két hónapos indiai utunk végén pedig, úgy köszöntünk el ettől a sráctól, hogy azt mondtuk egymásnak: testvérem. 

„A világ egy csoda”

Bárhova szívesen visszamennének, minden országot más miatt kedveltek meg. Az egyik meglepetés Amerika volt számukra, a változatos, lenyűgöző természet és kedves emberek miatt. A környezettudatosság már akkor is fontos volt nekik. A repülőutakat leszámítva úgy utaztak, mint a helyiek, sokat stoppoltak, nem vettek igénybe állatokat kizsákmányoló szolgáltatásokat, helyi ételeket fogyasztottak, a hordozható víztisztítójukkal tisztították a vizet, hogy ne kelljen palackos ásványvizet vásárolniuk. Önkéntesként részt vettek több akcióban, például szemetet szedtek egy szervezettel, a Himalájában. Az egész szemléletüket átformálta, hogy olyan országokban is jártak, ahol egyáltalán nincs hulladékgazdálkodás. Repülőn pedig az út óta alig ültek, immár 5 éve pedig egyáltalán nem.

 – mondja Dóri. – Bármi történhet velünk, nem félünk attól, ha el kell menni akár egy másik kontinensre, mindenhol megtaláljuk a helyünket. A párkapcsolatunknak nagyon jót tett az, hogy együtt éltük át mindezt, most pedig kisgyerekes családként sok muníciót ad számunkra a sokféle gyereknevelési mód, amibe beleláthattunk. Egy ilyen nagy közös kalandnak hatalmas összetartó ereje van.

– veszi át a szót Edvárd. – Azt a megélést kaptam, hogy az élet nagyszerű és ez a világ egy csoda. Mindegy, hogy merre járunk, milyen kultúrában, milyen bőrszínű emberek között, csodára lelhetünk, akár geológiai, akár társadalmi értelemben, és ezekre a csodákra vigyáznunk kell.