110 kilóról fogyott le a fiatal anyuka.
Csapó Nóra nehezen élte meg az időszakot, amikor fiatal anyukaként meghízott, és nem tudott lefogyni. Elkeseredésében mindenféle csodabogyót kipróbált, sőt, 28 napig koplalt. Szerencsére időben rájött, hogy az egészséges életmódváltás jelenti a kiutat.
A gimnázium negyedik osztályában még annyira vonakodott a mozgástól, hogy felmentése volt tesiórákról. Ehhez képest, jó pár éve a sportról szól a fél élete, mivel edzőként dolgozik, sőt edzőket képez. Nóra pont azért választotta ezt a hivatást, mert hitelesen tud segíteni másoknak, hisz ő maga is végigment ezen az úton.
Fiatalabb korábban egyáltalán nem foglalkozott a külsejével, mert teljesen átlagos kislány és tini volt.
– A kisfiam születése után, 25 éves koromban kezdődtek a problémák – meséli a Fanny magazinnak. – Terhesség alatt nem volt olyan nagy a túlsúlyom, és aránylag hamar le is ment. Viszont friss édesanyaként beleestem abba a szemléletbe, amibe sokan, hogy azt gondoltam, mivel én már anyuka vagyok, nem kell annyit foglalkozni a külsővel, és egy kicsit el is engedtem magam. Az életemnek sosem volt része a testmozgás, így szülés után sem hiányzott. Egy éves volt Csabeszka, amikor elkezdtem rosszul érezni magam a bőrömben. A fizikumom gyenge volt, miközben ott volt egy örökmozgó kisfiú az életemben, akivel jönni-menni kellett volna, de nem tudtam. Akadt egy olyan pillanat, amikor a játszótéren egyszer csak megindult az úttest felé, én meg alig bírtam utána tápászkodni. Nagyon megijedtem abban a helyzetben, hogy valami baja esik, és ott döntöttem el, hogy sürgősen kezdenem kell magammal valamit.
Ebben az időszakban Nóra körülbelül 110 kg lehetett, csak saccolni tudja, mert sokáig nem mert ráállni a mérlegre.
– Nem tudtam semmit a diétákról – árulja el. – Azt kezdtem el követni, ami a csapból is folyt: nem ettem cukrot és lisztet. Nagyjából tíz kiló mehetett le ezzel, de még így is túl nagy volt a túlsúly. Annál a pontnál pedig valamiért megállt a fogyás. Reggel, délben, este ráálltam a mérlegre, hogy mennyit mutat és folyton azon siránkoztam, hogy miért nem megy lejjebb. Ekkor nyúltam az interneten mindenféle csodaszerként hirdetett készítményekhez. Két-három hetente kipróbáltam egy új bogyót, ami fogyást ígért. Jó pár félét beszereztem, bedőlve az ígéreteknek. Természetesen egyik sem hozott eredményt. Elkeseredésemben megszületett bennem egy drasztikus döntés: nem eszem semmit. Azt gondoltam, hogy ha koplalok, akkor lefogyok és nem leszek többé dagi. Összesen 28 napig nem ettem. Nem tudott róla senki, a volt férjem akkoriban rengeteget dolgozott, mire haza ért, már este volt és nem vett észre az egészből semmit.
Az utolsó két napra teljesen legyengült, belázasodott.
– Maga volt a pokol az a pár hét – avat be minket. – Végül anyukámnak elmondtam, hogy miért vagyok rosszul, aki azonnal orvoshoz vitt. Ott jöttem rá, hogy milyen butaságot csináltam. Akár bele is halhattam volna. Ráadásul csak 3-4 kiló ment le rólam, hiszen a szervezet intelligens, ha érzi, hogy nem kap megfelelő táplálékot, akkor bekapcsol a raktározó mechanizmus. Hosszú folyamat volt, mire helyreállt az anyagcserém. Szerencsére össze tudtam magam lelkileg és mentálisan szedni, és lassan teljes életmódot váltottam. Egy év alatt 40 kilót fogytam le. Nekem az volt logikus, hogy oda kell visszakanyarodni, amikor egy baba megszületik, és 3-4 óránként táplálékra van szüksége. Ez volt az első olyan csapásvonal, amit elkezdtem követni, illetve igyekeztem elhagyni a készre finomított ételeket, és sok zöldséget fogyasztottam. Már sokkal régebb óta vagyok ebben a testben, mint 110 kilósan, de mégis belül duci maradtam. Nem tudom, hogy ez valaha megváltozik-e, de természetesen sokkal jobban érzem magam a bőrömben…
Nóra étkezési szokásai teljesen megváltoztak. Kerüli a finomított pékárukat, csak házi, kovászolt kenyeret fogyaszt. Az ételeket pedig megtanulta más módon elkészíteni, például a főzelékek sűrítését nem liszttel oldja meg, hanem úgy, hogy az étel egy részét összeturmixolja.
– Sokat segített nekem a táplálkozási napló. Minden nap leírtam, hogy mikor keltem fel, mikor, mit, mennyit ettem, ittam, plusz a testi tüneteket, érzeteket is. Ezzel rengeteg dolgot megtudhatunk a saját szervezetünkről. Például nekem sokszor puffadt a hasam. A napló alapján rájöttem, hogy ez akkor történt meg délután kettő körül, hogy ha aznap egy alma és tejeskávé volt a tízóraim. Néha belefér, hogy lecsússzon egy kis csoki vagy szülinapi torta is, de csak mértékkel, és ami lényeges, hogy ezt úgy kell felfogni: megérdemeltük, nem lehet miatta lelkifurdalásunk. Ha az ember saját magában csalódik, például azért, mert félreeszik, akkor pár alkalom után az lesz a hozzáállása, hogy nekem ez nem megy, hagyom az egész diétát.
Miután lefogyott, több táplálkozási tanácsadói és edzői iskolát is elvégzett.
– Ahogy észrevették körülöttem az emberek, hogy megszabadultam a plusz súlytól, a hasonló cipőben járó nők tanácsot kértek tőlem – idézi fel a történetet. – Innen jött az ötlet, hogy legyen ez a hivatásom. Ma már tudom, hogy az én történetem egyáltalán nem egyedi. Talán azért is tudok annyi emberrel kapcsolódni, mert megértem, hogy milyen egy dundi ember lelke belül, és mi az, ami kell ahhoz, hogy végig tudjon menni az úton. Sokat számítanak az apró lépések. Azt szoktam mondani, hogy kezdetben elég a heti két edzés, de az legyen rendszeres. Minden hónapban változtassunk valamit az étkezésben. Illetve, amiről kevesebb szó esik, pedig szerintem nagyon fontos, az az önfejlesztés, magunk megismerése ezen az úton. A fogyni vágyók körében kötelezővé tenném a Kék zónák című dokumentumfilm sorozatot. Ettől mindenki erőre kap ahhoz, hogy belevágjon az életmódváltásba, hisz hosszútávon leginkább ennek kell a célunknak lenni. Nem annak, hogy lefogyjunk a nyaralásra, esküvőre, hanem, hogy normális minőségében tudunk majd idősebb korban is élni, aminek alapja az egészséges életmód.