Vékony a határ a kategóriák között. Alkoholista, vagy csak nagyivó valaki. Te melyik kategóriába tartozol?
Sokan isznak alkoholt, mégsem mindenki alkoholista. Abban, hogy miért és milyen gyakorisággal nézünk a pohár fenekére, és olyankor mennyit iszunk vagy hogy kialakul-e függőség, meghatározó szerepet játszik a genetikai adottságunk és a minket körülvevő emberek is. A Fanny magazin szakértőt szólaltatott meg a kérdésben.
Mennyi az annyi?
Absztinensnek csak akkor mondható valaki, ha soha, semmilyen körülmények hatására nem iszik egy csepp alkoholt sem. Alkoholbetegség esetén viszont nem feltétlen az elfogyasztott mennyiségen van a hangsúly, hanem azon, hogy milyen hatással van ez az illetőre. Fontos tudni, hogy az alkohol pszichoaktív anyag, aminek addiktív hatása van. Ez azt jelenti, hogy rendszeres fogyasztása hozzászokáshoz, függőséghez vezethet bárkinél, annál is, aki azt hiszi magáról, hogy ő nem hajlamos a függőségekre. De mit is jelent ez? Ha például minden nap megeszünk egy almát, attól nem leszünk almafüggők, nem fogjuk azt érezni, hogy napról napra még többre van szükségünk ahhoz, hogy kielégítsük a vágyainkat. Az alma tehát nem addiktív, ellentétben az alkohollal. Éppen ezért, ha valaki rendszeresen fogyaszt alkoholt, azt már kockázati ivónak kell tekinteni. Mert ilyenkor ugyan látványos hatása még nincs az italozásnak, ám idővel ez a toleranciaszint növekedéséhez, végül a függőség kialakulásához vezet. Toleranciaszintnek nevezzük az alkohollal kapcsolatos tűrőképességet, vagyis azt, hogy az ember mennyi alkoholt tud egyszerre elfogyasztani különösebb probléma nélkül. Ennek mértéke természetesen személyfüggő, hiszen számít, hogy az illető milyen nemű, milyen testsúlyú, de befolyásolja a genetikája, az éppen aktuális lelki és fizikai állapota vagy hogy mennyit evett aznap. A lényeg viszont az, hogy rendszeres alkoholfogyasztással ez a bizonyos toleranciaszint folyamatosan emelkedik, azaz egyre jobban bírja az italt az illető, egyre nagyobb mennyiséget képes meginni, és ezzel együtt az igényei is nőnek. Így lesz a „csak egy sör” -ből „csak kettő”, majd „csak három” és így tovább.
1. Szociális ivó
A szociális ivók még nem alkoholisták, de hajlamosabbak arra, hogy idővel azzá váljanak. Ide tartoznak azok, akik főként a társaság kedvéért fogyasztanak alkoholt, és nem napi szinten, hanem nagyjából havonta egyszer-kétszer. Ilyenkor általában ugyanolyan kis mennyiséget fogyasztanak, és nem okoz számukra gondot, hogy rövidebb-hosszabb ideig hozzá se nyúljanak a pohárhoz. A szociális ivó kategóriájába tartozókra jellemző, hogy csak akkor érzik az alkoholfogyasztás negatív hatását, ha túlzásba esnek, többet isznak a megszokottnál, és olyankor is csak a rövidtávú következményekkel kell megküzdeniük, mint például a rosszullét, emlékezetkiesés, hányinger, fejfájás, szédülés, kiszáradás, enyhébb vagy súlyosabb alkoholmérgezés.
2. Nagyivó
Ennek az alkoholproblémának két jellegzetes formája van: az egyik az úgynevezett „TV-ivás”, amely gyakori, heti több alkalommal, vagy akár mindennap történő ivást jelent. Munka után otthon tévénézés közben lecsúszik 2-3 sör vagy fröccs. Ebben a fázisban a nagyivó nemcsak másoknak, de még saját magának is megmagyarázza, hogy azzal nincs semmi gond, amit ő csinál, csupán kell egy kis lazítás, kikapcsolódás a stresszes munkanapok végén. A gond csak az, hogy ez a fokozódó gyakoriságú és mértékű ívás vezet el az alkoholfüggőséghez.
A nagyivók másik csoportja a „probléma ivás” amikor az érintett vélt vagy valós gondokra hivatkozva iszik. Aki ilyen indokokkal teszi ezt, annak már egyértelműen komoly alkoholproblémája van. Az okokra és a magyarázatokra a szégyen miatt van szükség, hiszen nehéz a valóságot felvállalni: azért iszom, mert szükségem van rá, szeretem a hatását, így érzem jól magam. Fokozatosan kialakul a betegségre jellemző szégyen és vele együtt a tagadás is, mely az idő előrehaladtával szintén fokozódik. Az ivás az érzések kezelésének, elfojtásának begyakorolt módjává válik. Kialakul az italozó életmód, mely az élete, a mindennapjai, a személyisége részévé válik. Tehát a kóros iváson keresztül vezet az út az alkoholizmushoz, vagyis az alkoholbetegséghez. Nagyivónak számít tehát az, akinek az alkoholfogyasztása már hatással van a fizikai és szellemi teljesítőképességére. Itt már határozottan megjelenik a toleranciaszint emelkedése is, vagyis több alkohol elfogyasztása szükséges ugyanazon hatás kiváltására. Emellett romlani kezdenek az illető szociális kapcsolatai és munkában is csökken a teljesítménye.
Alkoholbetegek
Az alkoholbetegek esetében az alkoholfogyasztás immár szenvedélybetegséggé súlyosbodik, és kialakul az alkoholtól való függőség. Ennek áldozatává válnak az emberi kapcsolatok, a munkahely, a család és az érintett saját egészsége is. Ilyenkor az illető önerőből már nem képes abbahagyni az ivást, a leszokáshoz orvosi támogatásra van szüksége. Az alkoholmegvonás hatására súlyos elvonási tünetek alakulhatnak ki.
Olyan jelek tapasztalhatóak, mint a gyakorivá váló emlékezetkiesések, fokozódó bűntudat az ivása miatt, titkolt vagy egyedül ivás, az ital dugdosása, ígéretek, elhatározások ismétlődően kudarcba fulladása, túlzott sértődékenység, család, barátok, kerülése, beszűkülés, paranoia, alkoholfogyasztás már a reggeli órákban, az italozás melletti nyugtató, antidepresszáns szedése, meghatározhatatlan szorongás.
Az alkoholbetegek 3 típusa
1. A szinten tartó alkoholbeteg
Védekező mondatuk: „nem vagyok alkoholista, hiszen még sosem látott senki részegen”. És való igaz, hogy az ebbe a típusba tartozó bár rendszeresen iszik, és a napi alkoholfogyasztás életének természetes része, nagyon gyorsan nő a toleranciaszintje, aminek köszönhetően úgy tud inni, hogy ez nem, vagy csak alig látszik rajta.
2. A kontrollvesztő alkoholista
Védekező mondatuk: „Nem vagyok alkoholista, hiszen akár napokig, hetekig is megvagyok alkohol nélkül”. Valóban nem iszik napi szinten az, aki ebbe a csoportba tartozik, de amikor igen, akkor nincs határ. Addig kortyolgat, amíg teljesen le nem részegedik – akár képszakadásig, emlékezetkiesésig. Őt a társadalom feltűnő viselkedése miatt hamarabb tekinti alkoholbetegnek. Általában ők azok, akiknek egyedi
genetikai, szociális, mentális, érzelmi háttere gyakorlatilag egy biztos alapot ad az alkoholfüggőség kialakulásához.
3. Az általános alkoholbeteg
Az előbbi két típus keveréke: az az alkoholista, aki folyamatosan szinten tart, tehát magas toleranciával bír, de bizonyos esetekben elveszíti a kontrollt, átlépi a saját határait és lerészegedik. Általában persze ilyenkor valami problémára, eseményre hivatkozik.
