Sokakat érint az ujj behajlításakor jelentkező fájdalom és mozgáskorlátozottság, aminek számtalan oka lehet, és komolyan megkeserítheti az érintettek mindennapjait. Utánajártunk, mit érdemes tudni a jelenségről.
A pattanó ujj viszonylag gyakori kézbetegség, becslések szerint a világ lakosságának 2-3%-át érinti. Az elváltozás, aminek latin neve a digitus saltans többnyire a gyűrűs- és hüvelykujjon jelentkezik, de előfordul, hogy szépen sorban mindegyiken kialakul.
A pattanó ujj hátterében a hajlító inak elváltozása, vagyis az ínhüvelygyűrű beszűkülése áll. Normál esetben ezek az inak gondoskodnak az ujjak mozgásáról, elakadáskor viszont a hajlító ínon csomó alakul ki, ami nehezen képes átjutni az ínhüvelygyűrűn. Emiatt nem lehet kinyújtani az ujjat, vagy csak hirtelen mozdulattal, aminek következtében kipattan az ujj.
A legfőbb oka a problémának a túlterhelés, ami főként azokat érinti, akik valamilyen tevékenységgel megerőltetik az ujjaikat, például rendszeresen gépelnek, esetleg kézimunkát végeznek, varrnak, kötnek vagy horgolnak. Gyakori a kertészeknél is, akik tavasszal rövid idő alatt metszenek meg sok fát, növényt. Az ismétlődő kézmozdulatok nagy terhelést rónak az ujjak hajlító inaira, ezzel fokozzák a pattanó ujj kialakulásának esélyét. A problémát előidézheti a menopauzához köthető hormonháztartás-változás, a cukorbetegség, a reumás ízületi gyulladás, sérülések, hegesedés, és a krónikus vesebetegség is.
Eleinte recsegés, ropogás jelentkezik az ujj hajlításakor, nyújtásakor, illetve kisebb fájdalmak érzékelhetők az ujjtöveknél. Később kitapinthatóvá válik a tenyér felől az ujj tövénél a csomó, ezt követően figyelhető meg kinyújtáskor a kattanó, pattanó hang és érzés. Előfordulhat, hogy csak rásegítéssel válik kinyújthatóvá az ujj, legrosszabb esetben félig behajlított helyzetben marad, és nem mozdítható. A panaszok általában hajnalban és reggel, az ébredés időpontjában a legerőteljesebbek, mivel éjszaka mozdulatlan a kéz és az ujjak. Napközben bejáratódik a test, ezért kevesebb a pattogás is.
Az egyértelmű tünetek miatt könnyedén felismerhető a betegség, de a szakorvos a vizsgálat során ellenőrzi az érzékenységet, a duzzanatot, az ínhüvely megvastagodását, a mozgáskor fellépő elakadást. Bizonyos esetekben és biztonsági okokból készíthető ultrahangos vagy röntgenfelvétel is, amivel látható válik az ín állapota.
Elsődleges a pihentetés, ami javíthat a helyzeten, illetve jó módszer lehet az éjszakai sín viselése, amivel egyenesen tartható az ujj. Kezdeti fázisban gyulladáscsökkentő készítményeket és fizikoterápiás kezelést is lehet alkalmazni, ezekkel elkerülhető a műtét. Ha viszont bénító elakadást érzünk, már csak a beavatkozás segíthet, aminek alkalmával helyi érzéstelenítés mellett a kezelőorvos bemetszi a beszűkült ínhüvelyt, majd átvágja az ínhüvelygyűrűt, amitől az ín felszabadul, és újra szabadon mozoghat. Ma már létezik metszés nélküli, tűszúrásos módszer is, amivel gyorsabb a rehabilitáció.
A varratok kiszedéséig fontos, hogy ne érje víz a kezelt felületet, a sebet és a kötést, ezzel megelőzhető a baktériumok bejutása, és az esetleges fertőzések kialakulása. Célszerű csuklónál rögzített gumikesztyűvel, vagy kézre húzott zacskóval fürdeni. Nagyjából három hétig érdemes kímélni a kezet, mivel a nagyobb erőkifejtést igénylő mozdulatok kellemetlenek lehetnek, de a mozgatás, tornáztatás ilyenkor is fontos. A varratok eltávolítása után tanácsos kezelni a heget, és gyógytorna segítségével visszanyerni a korábbi mozgás képességét. A kiújulás ritka, viszont a többi ujjnál ugyanúgy jelentkezhet a probléma.
Lényeges lenne a prevencióra összpontosítani, azaz irodai vagy egyéb kézfejet igénybe vevő munkavégzés közben szüneteket tartani. Ilyenkor mozgassuk át, nyújtsuk a kézfejet és ujjakat. Figyeljünk a kezdeti jelekre is: ha merevséget, fájdalmat észlelünk, mihamarabb forduljunk orvoshoz, hogy elkerüljük a súlyosabb következményeket.
Forrás: Fanny magazin