Miután lánya kirepült a családi otthonból, Kata úgy döntött, hogy a felszabadult idejét magára szánja, és végre húsz év után lefogy. Újra kinyílt számára a világ, szeretett volna túrázni, kirándulni és persze csinosan öltözködni.
Kata szerint, aki vékony, el sem tudja képzelni, hogy milyen rossz kövérnek lenni, hisz nem kényelmes, minden nehézkes. Azt üzeni a sorstársainak, hogy tanuljuk meg máshogy szeretni magunkat, ahelyett, hogy mindent megeszünk, amit megkívánunk.
A gyerekápolónő hölgy világéletében túlsúlyos volt. Egyetlen lányát 26 évesen szülte, az igazi mélyrepülés csak ezután jött, már ami a plusz kilókat illeti, hiszen körülbelül húsz évig folyamatosan hízott.
– Egyáltalán nem tett boldoggá a túlsúly, de nem éreztem magamban erőt, hogy lefogyjak – mesélte Kata a Fanny magazin hasábjain. – Rettenetesen hízékony vagyok. Ha ránézek a szénhidrátra, egy kilót hízok. Ha megeszem, akkor kettőt. Időnként belefogtam egy-egy fogyókúrába, de amit leadtam, az mindig visszajött. Kövérként nagyon fájó látni, hogy más büntetlenül eszik, ráadásul iszonyú édesszájú vagyok. Már ismerem magam annyira, hogy tudom, mire vagyok képes fogyókúra kapcsán, így biztos vagyok benne, hogy egy nagyon szigorú étrendet képtelen lennék tartani. A hétköznapi életben nem akadályozott a túlsúly, hisz mindent meg tudtam csinálni. A házunk tetőtere be van építve, nem okozott gondot a lépcsőzés sem. Ettől függetlenül kényelmetlen volt, kövéren nem úgy fér el az ember az autóban sem, hisz például szorul a pocak. Ami nehézséget okozott, az a túrázás, pedig szeretek kirándulni. Egyszer például a Ram-szakadékhoz mentem egy csoporttal, és rettentő rossz volt, hogy néhányan csak a Prédikálószékig jutottunk.
Miután felnőtt a lánya, úgy érezte, hogy itt az ideje a saját javára fordítani a felszabadult időt.
– Ugyanazt a szabadságot éreztem, mint amit egy tini, vagy fiatal él át – árulja el. – Nem kell a munkám kívül semmi egyebet időre csinálnom. Kinyílt a világ, kedvemre járhatok színházba, kirándulni, szabadidős programokra, akár a férjemmel vagy a barátnőkkel.
Jól akartam magam érezni, ezekhez pedig kell állóképesség, és fel is kell tudni öltözni. Mindig ott motoszkált bennem, hogy nem kellene teljesen tönkre tenni magam, ráadásul nagyon szeretnék majd unokázni.
Ezek adták a motivációt, illetve egy óriási löketet adott az az élmény is, amikor anyukámnál tűzifát pakoltunk be a családdal. Úgy lihegtem a fáradtságtól, hogy a lányom párja, akit egyébként nagyon szeretek, azt mondta: Kati, úgy sajnállak. Nem akartam, hogy sajnáljon! Azóta is gyakran megemlítem neki, hogy az a mondata, mennyire mellbevágott akkor.
Katánál tavaly januárban telt be a pohár. Ő úgy fogalmaz, hogy akkor jött egy kattanás, ami gyökeresen megváltoztatta a mindennapjait.
– A történetemhez hozzátartozik, hogy 2020-ban már leadtam tíz kilót, amit végre nem szedtem vissza – árulja el.
Májusban kiderült, hogy egy hónappal később epehólyag műtétem lesz. Rettenetesen szégyelltem magam egészségügyi dolgozóként, hogy ennyire kövéren kell felfeküdnöm a műtőasztalra. Ez elég motiváció volt ahhoz, hogy odafigyeljek az étkezésekre.
Aztán tavaly januárban az interneten kutakodva, rátaláltam Andi torna videóira. Körülbelül egy évig nem telt el úgy nap, hogy ne tornáztam volna vele. Mellette pedig rengeteget sétáltam, gyalogoltam. Kezdetben nagyon nehezen ment, de ő épp akkor volt várandós, és azt gondoltam, hogy ha ő nagy hassal, babával a pocakjában edz, akkor nehogy már én meg ne bírjam. Az étkezésben is Andi ajánlásai alapján főzök, de a programját nem követem egy az egyben, gyakran helyettesítek élelmiszereket, ételeket, attól függően, hogy épp mit ennék. Januárban leszek ötven éves. Az volt az álmom, hogy elérjem a 75 kilót. Addig már nem fog sikerülni, bár végül is egy éven át annyi lesz a korom…
Kata szerint nagyon sokat számít, hogy a hozzátartozók, miként állnak ahhoz, aki le akar fogyni.
– A férjem nem kedvelte, amikor olyan nagy volt rajtam a felesleg, de az, ahogyan ezt tudtomra adta, nem volt motiváló – meséli nevetve. – A barátnőimmel sokszor volt téma, hogy kövér vagyok, le kellene fogyni, de ők mindig azt mondták: te így vagy aranyos, mi így szeretünk. Tudom, hogy nekik valóban mindegy volt, hogy 20 kilóval több vagy kevesebb vagyok.
Én azt gondolom, hogy ha az ember le akar fogyni, akkor az a jó, ha a szeretteik ösztönzik, motiválják, vagy akár sportoljanak, mozogjanak vele együtt, adjanak neki recepteket, bíztassák, hogy sikerülni fog.
Mondják azt, hogy szeretünk így is, de változtass, fogyjál le, segítünk. Van egy magas, vékony barátnőm, akivel megszerettettem Andi torna videóit. Nagyon motiváló, amikor telefonon beszélünk, és mondja, hogy nemrég tornázott. Minden nyáron elmegyünk három éjszakára kettesben nyaralni az országban. Ilyenkor együtt tornázunk, a napi 12-15 kilométeres séták mellett, ami szuper közös program.