Siker

Egy izlandi gleccser lábánál nyitott lángosozót egy magyar férfi, óriási a sikere

Bors

Létrehozva: 2025.01.11. 12:30

Balogh Dániel közel kilenc éve települt Izlandra. Ottani párjával tavaly hoztak egy bátor döntést: saját büfét nyitottak egy gleccser előtti parkolóban, ahol magyaros finomságokat árulnak…

Sokak szerint, a magyarok a jég hátán is megélnek. Kitűnő példa erre Dani története is - írja a Fanny magazin. A 39 éves férfi gyakorlatilag a semmi közepén nyitott egy büfékocsit, ahol lángossal és gulyáslevessel látja el a világ minden tájáról érkező turistákat.

Sokak szerint, a magyarok a jég hátán is megélnek. Kitűnő példa erre Dani története is Fotó: Fanny magazin

„Jó a fizetés, nyugodt az élet”

A háromezer kilométeres távolság miatt csak videóhíváson keresztül érem el Danit. A téli időszakra, Izland déli partján, egy 130 szobás szállodában vállalt munkát, főszakácsként. Korábban, évekkel ezelőtt már megfordult ezen a helyen, sőt itt ismerkedett meg annak idején a párjával is, Sara-val. No de kezdésként, arra kérem, mesélje el, hogyan lett szakács a világ legészakibb országában. 

Amikor nyolcadik osztályos koromban meg kellett határozni, hogy ki, hol szeretne tovább tanulni, fogalmam sem volt merre induljak

 – mondja. – Nem tudtam megmondani14 évesen, hogy mi érdekel úgy igazán. A nagybátyámnak volt akkoriban egy étterme, és azt javasolta, hogy menjek, próbáljam ki a pincér, szakács szakmákat. Végül ott maradtam a konyhán, és elvégeztem a szakács iskolát. Évekig külföldön dolgoztam: Ausztriában, Németországban, 2015-ben pedig egy folyami hajóra kerültem. Egy kolumbiai srác volt az egyik kollégám, aki azelőtt már Izlandon élt. Sok jót mesélt az országról, kedvet kaptam hozzá, így következő év nyarán itt kötöttem ki, Izlandon. Amellett, hogy jók a fizetések, nagyon szeretem, hogy nincs olyan nagy hajtás a szigeten, nyugodtak, barátságosak, nyitottak az emberek. Ennek ellenére, 11 évnyi utazás után, 2019-ben megpróbáltam otthon élni. Nagyon jó munkám volt, konyhafőnök helyettes voltam egy szuper helyen. De nem tudtam visszailleszkedni a társadalomba, nem éreztem jól magam, így tíz hónap után visszajöttem Izlandra. 

Saját büfét nyitottak egy gleccser előtti parkolóban, ahol magyaros finomságokat árulnak… Fotó: Fanny magazin

„Csak nyáron vagyunk nyitva”

Dani és Sara sokáig tervezgette, hogy saját vállalkozásba kezdjen. A fiatalember szakmája miatt kézenfekvő volt az ötlet, hogy köze legyen a gasztronómiához. 

A hasonló helyi büfékben mindenhol ugyanazokat az ételeket lehet kapni: sült hal és sült krumpli, hamburger, pizza, hot-dog, esetleg mexikói tacos félék

 – magyarázza. – Amikor ezen agyaltunk, épp otthon voltunk Magyarországon, a sógórnőm pedig lángost sütött nekünk. Innen jött az ötlet, hogy nyissunk lángosozót. A páromnak is ízlett, és megerősítette, hogy Izlandon nincs ilyen, ráadásul az északi országban imádják a bő zsiradékban sült dolgokat, például a rájuk jellemző fánkot. Magát az autót külföldről, Romániából hozattuk be, a két öcsémmel alakítottuk át a belső terét két nap alatt. A helyszín pedig a Sólheimajökul-i gleccser előtti parkoló lett, ahol a mienk az egyetlen büfé. Tavaly volt az első szezonunk. Sajnos csak májustól októberig tudtunk nyitva lenni, mert nagyon kemények itt a telek, hideg van, fúj a szél. Városban, kis falvakban persze nem áll meg az élet ilyenkor sem, de ott, a semmi közepén, ahol csak gleccser, hó és szikla van, képtelenség lenne nyitva tartani. Még nyáron is előfordult, hogy akkora szél és eső volt, hogy zárva voltunk. Ilyenkor szabadságoltuk magunkat egy-egy napra. Itt nagyon ritka, hogy huzamosan jó idő legyen, és nyáron is maximum 20 fokot ér el a hőmérséklet. A marketinggel viszont nem kell sokat foglalkoznunk, hiszen naponta körülbelül 1500 turista fordul meg itt a gleccser miatt. 

„Mocskosul finom”

Hatféle lángos és gulyásleves került az étlapra: a klasszikus sajtos-tejfölös-fokhagymás, pármai sonkás rukkolával, baconszalonnás-lilahagymás, langusztines rukkolával, parmezánsajttal és banános, nutellás. 

A kocsi oldalára ki vannak rakva az ételek fényképei, hiszen sokan nem ismerik a lángost

 – mondja Dani. – Voltak, akik a képeket látva, sonkás pizzát rendeltek. Nekik ilyenkor mindig elmagyarázzuk, hogy ez nem pizza, sőt, a tésztája is más, a feltét sem meleg rajta és a sajt sem fog megolvadni a tetején. Szerencsére nyitottak rá és ízlik nekik. Volt egy amerikai fickó, ő is először evett lángost. Nutellás banánost kért, amire egyébként kerül pillecukor és szeletelt mandula is. Pár perc után visszajött az ablakhoz, folyt a lángos az ujjai között és csak annyit mondott: gyerekek, ez mocskosul jó. Kilencvenkilenc százalékban minden nap új vendégek érkeztek. Csak egy-két buszsofőrt, idegenvezetőt láttunk többször. Ők viszont örültek nekünk, mert a legtöbbjük kelet-európai, lengyel, szlovák, horvát, román, cseh, és ők ismerik, szeretik ezt a finomságot. A turisták pedig a világ minden tájáról jöttek, például Indiából, Ázsiából, Amerikából. Sok magyar vendégünk is volt, ráadásul olyanok is, akik olvastak rólunk és csak miattunk jöttek, a gleccsert meg sem nézték. Még nincs mihez viszonyítani, de azt hiszem, jó évünk volt. Izgatottan várjuk a jó időt, és azzal együtt a második szezont. Jó volt a párommal dolgozni, ő vette fel a rendeléseket, én csináltam a lángost. Pörgős munka, de élveztük, hogy magunknak dolgoztunk és hogy valami újat hoztunk be Izlandra.

Még egy kis fűszer jöhet? Iratkozzon fel a Bors-hírlevélre!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Ingatlanbazar.hu - Gyors. Okos. Országos
-

További cikkek