Ha a régi vadnyugatra gondolunk, valószínűleg a poros ösvények, a marhahajtók és a vad cowboyok jutnak eszünkbe. De vajon milyen ételeket fogyasztottak ebben az időszakban?
Bár a cowboy-diéta a mai értelemben nem mondható megfelelő, kiegyensúlyozott táplálkozásnak, annyi bizonyos, hogy magas fehérje- és kalóriatartalmú volt, amely biztosította az energiát a fizikailag megerőltető életmódjukhoz. Azonban gyakran hiányzott belőle a friss gyümölcs és zöldség, ez pedig hosszú utakon tápanyaghiányhoz vezetett. A cowboyok étrendje néhány kulcsfontosságú alapanyag köré épült, amelyeket könnyű volt tartósítani és magukkal hurcolni.
Gyakran fütyülős bogyónak vagy préri tápláléknak nevezték. Talán ez volt a legfontosabb alapanyag, mivel magas a tápértéke és laktató. A cowboyok gyakran lassan főzték, néha melaszt adtak hozzá az extra íz érdekében.
Szintén alapélelmiszernek számított, hiszen könnyen hozzáfértek. Tereléskor egy cowboy napi fejadagja 1-1,5 kiló hús volt, ehhez jött még a rizs vagy krumpli, mint köret. Amikor csak lehetett, frissen fogyasztották, de gyakran a hosszú hajtások alatt szárított formájában ették. Vékony csíkokra vágták, megsózták, és a napon vagy tűzön szárították. Ez a tartósítási módszer lehetővé tette, hogy hűtés nélkül hónapokig eltartható legyen.
A sűrű, tartós kenyérfélék, mint a keksz és a kemény kukoricakenyér, fontos része volt a táplálkozásnak, mivel ezeket hosszú ideig lehetett tárolni. Kemény textúrájuk miatt fogyasztás előtt gyakran áztatták őket vízbe.
További tipikus cowboy-ételnek nevezhetjük a hagymás, paradicsomos babot, melyet előszeretettel fogyasztottak disznóhússal. Ennek az ételnek a népszerűsége akkor vált igazán általánossá a cowboyok körében, amikor H. J. Heinz 1895-ben piacra dobta Pork and Beans konzervjét, amivel nem kellett sokat bajlódni az egész napos marhaterelés után.
A cowboyok üzemanyaga az erős, forró kávé, amely nélkül nem indulhatott a nap. Az egész kávébabokat vitték magukkal, majd azt őrölték, így megőrizték ízüket és koffeintartalmukat.
Míg az út során kevés volt a friss termék, a cowboyok a szárított gyümölcsöket és zöldségeket beépítették étrendjükbe. Az alma volt a leggyakoribb szárított gyümölcs, de sárgabarackot, cseresznyét és őszibarackot is fogyasztottak. A diófélék, például a pekándió és a mandula népszerűek voltak hordozhatóságuk és magas tápanyagértékük miatt. A burgonya volt az egyik leggyakoribb zöldség a cowboyok étrendjében.
Szalonna (becenevén „szárazföldi pisztráng”), tojás (ha éppen volt), keksz vagy kukoricakenyér, burgonya, jó erős kávé. De kedvelt volt a pásztorok reggelije, ami egy szalonnával és burgonyával - esetleg tojással - készült egytálétel.
Az ebédet gyakran lóháton fogyasztották, menet közben, így olyan egyszerű ételekből állt, mint a keménykenyér vagy keksz, aszalt gyümölcs, esetleg a reggeli maradék.
Az esti étkezés volt a legkiadósabb. Ilyenkor terítékre került a bab, marhahús, kenyér, néha vadhús vagy hal, ha rendelkezésre állt. Esetlegesen desszert is került a tányérra, például barackos sütemény vagy gyümölcspástétom, ha az idő és a készlet engedte.
A chuckwagon bevezetése a 19. század közepén jelentősen javította a cowboyok étkezési szokásain marhahajtások során. Ez a mobil konyha változatosabb és frissen elkészített ételeket tett lehetővé. A chuckwagonban jellemzően egy szakács, vagyis „Süti” volt felelős az ételek elkészítéséért.
Forrás: Fanny magazin