Sokáig úgy tartották, hogy a fehér húshoz fehérbor, a vöröshöz pedig vörösbor illik, ám ez az ökölszabály ma már nem mindig állja meg a helyét. A bor kiválasztásánál fontos figyelembe venni az étel elkészítési módját is, hiszen egy jól megválasztott párosítással tökéletes ízharmónia érhető el. Ráadásul az sem mindegy, miben kínáljuk!
Az aperitif indítja a lakomát, ehhez a prosecco habzóbor tökéletes választás. Az éttermekben is ezt javasolják, mert az enyhe szénsav felkészíti a gyomrot és meghozza az étvágyat.
Levesek mellé ugyan nem szokás semmilyen italt fogyasztani, ám egy krémleveshez tökéletesen passzol egy könnyű, gyümölcsös fehérbor, mint például az Irsai Olivér, a gulyást pedig kísérheti vörösbor, kadarka vagy kékfrankos.
Hal esetében annak fűszerezésével, mártásával kell összhangban lennie a bornak. Roston sültekhez száraz fehérbort érdemes fogyasztani, olaszrizlinget, vagy traminit. Ám egy harcsapaprikáshoz már a kadarka illik.
Kacsa és libasült mellé egy testesebb rozé tökéletes. Pirított csirkéhez és pulykához fehérborok illenek, mint a sauvignon blanc vagy a zöld veltelini. Csirkepaprikás, töltött csirke vagy hortobágyi mellé jöhet a vörös, kékfrankos vagy portugieser. Rántott ételekhez jól passzol az olaszrizling.
A sertésnél, ha raguval készült, akkor jó a fehér pinot gris, brassóihoz inkább egy cserszegi fűszeres. Rablóhúshoz, vadakhoz, viszont a vörös cabernet franc passzol. Marhához, bárányhoz, ha sült, akkor a cabernet sauvignon vagy a syrah vörösek illenek, ha főtt, akkor olaszrizling vagy kéknyelű fehéreket válasszuk. Jó választás a tatárbifsztekhez a vérvörös bikavér és a kadarka is.
A kemény, félkemény és füstölt sajtok mellé vörös pinot noirt vagy cabernet sauvignont érdemes kortyolgatni. Kecskesajthoz pedig a fehér sauvignon blanc az igazi. Desszertekhez édes bor passzol.
Ha a borokat nem megfelelő módon tároljuk, veszítenek élvezeti értékükből, rosszabb esetben megromlanak. A legfontosabb, hogy viszonylag állandó hőmérsékleten, lehetőleg 10–15 ºC között tároljuk, mivel az extrém hideg vagy meleg, illetve a nagy hőmérséklet-ingadozás is minőségromlást idézhet elő. Ezért nem ajánlott a konyhaszekrény tetején tárolni a palackokat.
Ha a palackot fektetve tároljuk, ez folyamatosan lehetővé teszi a dugó és a bor kapcsolatát. Ha a kupak kiszárad, az alkoholt eléri a levegő, ami oxidációhoz vezet. Éppen ezért soha ne tároljuk a polcokon szépen egymás mellé állítva az üvegeket, akkor sem, ha szerintünk jól mutat.
Az erős fénytől is óvnunk kell az üvegeket. Ennek oka az, hogy a természetes és mesterséges fény egyaránt melegíti és öregíti borainkat. A túlzott mennyiségű fény nem kívánatos ízérzetet kelthet, napsütésnek kitéve pedig sokkal gyorsabban megromolhat a nedű.
Sokan hiszik, hogy a jó bor idővel nemesedik, de ez nem mindig igaz. A vörösborokat általában 5-7, míg a fehérborokat körülbelül 2-3 éven belül érdemes elfogyasztani. Ez nagyban múlik a minőségén és a megfelelő tárolási körülményeken – írja a Fanny magazin.
A vizespohár, a műanyagpohár vagy a koktélos kehely egyáltalán nem megfelelő, ahogy közvetlenül üvegből inni sem elegáns. A vörösbort nagyobb méretű pohárban érdemes kínálni, mivel így nagyobb felületen érintkezik a levegővel, ami segíti az aromák és ízek kibontakozását. A tokaji édes borok aromája is csak megfelelő levegőzés mellett bontakoznak ki igazán. Ezért bátran töltsük őket nagyobb borospohárba.
A fehér- és rozéborokat közepes méretű pohárban érdemes felszolgálni, mivel ezek segítenek összegyűjteni a friss, gyümölcsös aromákat, amelyek a pohár felső részébe emelkedve jobban érvényesülnek.
A leguniverzálisabb pohárforma a bordeaux-i típusú, amelynek befelé hajlik a szája. Ezt valójában bármilyen borhoz használhatjuk. A nagyobb savtartalmú rizlingekhez viszont a kifelé hajló peremű a tökéletes, mert a nyelvnek arra a zónájára gurítja az italt, ahol a legerősebben érezzük a savakat.
A dekantálás tulajdonképpen a bor áttöltését jelenti a palackból egy dekantáló edénybe. Az áttöltés során a bor több oxigénhez jut, ami segít kibontakoztatni az ízét. Emellett a folyamat eltávolítja a palackban keletkezett üledéket, így az nem kerül a pohárba. Ez különösen az idősebb vörösborok fogyasztása esetén lehet fontos.