
Vannak sebek, amik nem okoznak fizikai fájdalmat, nem csúnyák, nem véreznek, mégis életre szóló hegeket okoznak benned. Sőt, van, ami csak akkor kezd igazán fájni, amikor már rég magad mögött hagytad a régi szobád színes falait. Rengeteg gyerekkori trauma kísérhet végig az utadon anélkül is, hogy realizáltad volna a megsebzés pillanatát. Az érzelmi elhanyagolás okozta sérüléseket ugyanis sokszor nehéz észlelni és felfedezni. De szerencsére van rá megoldás.

Ha gyerekként azt tanultad meg, hogy az érzelmeid „túl sokak”, feleslegesek, érdektelenek, felnőttként könnyen idegen tereppé válhat a saját belső világod. A szülők érzelmi elhanyagolásából fakadó gyerekkori traumák egyik gyakori lenyomata az érzelmi bizonytalanság. Nehéz megfogalmaznod, felismerned, mit érzel, még nehezebb hangosan kimondani.
Aurisha Smolarski házassági és családterapeuta szerint, az ilyen gyermekkori tapasztalatokat megélő felnőttek:
elfordulhatnak vagy elszigetelődhetnek a kortárscsoportjaiktól, mert másnak érzik magukat, és attól tartanak, hogy a baráti körük folyton arról kérdezné őket, hogyan érzik magukat.
A terapeuta szerint ezek a felnőttek az érzelmi elhanyagolás hatására – saját megéléseikkel ellentétben – barátaik, családtagjaik, szeretteik terheit és gondjait túlságosan is magukra vehetik, felelősségüknek érezhetik.
Ha gyerekként sokszor magadra hagytak az érzelmeiddel, felnőttként nagyobb valószínűséggel fogsz túlzottan ráhangolódni, ráfókuszálni mások szükségleteire. Figyelsz, segítesz, megtartasz mindenkit, még akkor is, ha neked is megvannak a saját problémáid, nehézségeid. Ez azonban nem feltétlenül az önzetlenségből fakad, inkább abból a mélyen gyökerező érzésből, hogy a szeretet, amit kapsz, feltételekhez, teljesítményhez kötött, és meg kell dolgoznod érte. Így saját igényeid is sokszor háttérbe szorulnak másokéval szemben.
Ha korán megtanultad, hogy a közelség, a kötelék bizonytalan, akkor a kapcsolatok felnőttként is kockázatos terepnek tűnhetnek számodra. Ennek következménye lehet, hogy hajlamos vagy kilépni a kapcsolataidból, amint sebezhetőnek érzed magad, de az is előfordulhat, hogy inkább bele se kezdesz egy mélyebb kötődés kiépítésébe.

Az érzelmi visszajelzések hiánya is erősen befolyással bír az emberre. Ha gyerekként nem volt, aki tükröt tartson, felnőttként könnyen alakulhat ki benned az az érzés, hogy nem vagy elég fontos, értékes. Az ilyen gyerekkori traumák egyik gyakori következménye lehet az alacsony önértékelés.
Amikor valaki nem tanulja meg biztonságosan megélni az érzéseit, felnőttként is kerülőutakat keres. Ennek egy formája lehet a munkamánia, de különböző függőségek és a szélsőséges kapcsolati minták is – mind ugyanarra a problémára adnak választ.
A gyerekkori traumák megértése nagyon fontos. Felismerésük fájdalmas lehet, de megkönnyebbülést hozhat, és kezelésükkel képes lehetsz egészségesebb kapcsolatot kialakítani másokkal és saját magaddal is.
A következő videóból tippeket kaphatsz, hogyan kezeld felnőttként a gyermekkorban megélt érzelmi elhanyagolást:


Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.