Megtalálták az Édenkert kulcsát? Elveszett bibliai folyók jelentek meg műholdfelvételeken

Évszázadokon át az Édenkert a Biblia egyik legtitokzatosabb és legtöbbet vitatott helyszíne volt. Sokan puszta mítosznak tartották, mások szerint azonban valós földrajzi alapjai lehetnek. Most műholdfelvételek újra reflektorfénybe helyezték a kérdést, miután kutatók ősi, mára kiszáradt folyómedrek nyomaira bukkantak a Közel-Keleten.

Az Édenkert nyomában

A Teremtés könyve szerint az Édenkertet egyetlen nagy folyó öntözte, amely négy ágra szakadt: a Pisonra, a Gihonra, a Tigrisre és az Eufráteszre. A Tigris és az Eufrátesz ma is ismert folyók Irak területén, a Pison és a Gihon azonban évszázadok óta elveszettnek számított. 

Műholdas és radarfelvételek most egy hatalmas, ősi folyómedret azonosítottak Szaúd-Arábiában, amelyet Wadi al-Batin néven ismernek. Ez a kiszáradt folyó a Hidzsáz nyugati fennsíkjáról, Medina közeléből indult, majd északkeleti irányban egészen a Perzsa-öbölig húzódott, Kuvait térségéig. 

A kutatók szerint a Wadi al-Batin lefutása feltűnően egybeesik a Biblia Pison folyóról szóló leírásával, amely szerint a folyó „körülöleli Havila egész földjét, ahol arany van”. A műholdfelvételeken jól kivehető a folyó egykori deltája, valamint a homokdűnék és mélyedések, amelyek egy hatalmas vízfolyás nyomait őrzik. 

A Pison mellett a Gihon kiléte is új értelmezést kapott. Egyes kutatók szerint az iráni Zagrosz-hegységen keresztül kanyargó Karun folyó felelhet meg a bibliai leírásnak. A héber „sabab” szó, amely kanyargást vagy körbejárást jelent, jól illik a Karun vonulataira.

Más kutatók hangsúlyozzák, hogy a műholdas adatok nem bizonyítják egyértelműen az Édenkert pontos helyét. Egyes elméletek Afrikához, mások a Nílushoz kötik a Gihont. A szakértők szerint a bibliai szövegek gyakran ötvözik a történelmi emlékezetet és a vallási szimbolikát, deül ki a Daily Mail cikkéből.