A gyerekvállalás minden nő életében különleges dolog. Egy reményekkel és főleg rengeteg aggodalommal, kétséggel és szorongással teli időszak, mérhetetlen mennyiségű félelemmel magától a szüléstől is.
Kilenc hónap hosszú idő, s pont azért ennyi, hogy ne csak a baba testileg, hanem az anya lelkileg is felkészülhessen a szülésre és az azt követő időszakra.
Arra azonban aligha lehet elég kilenc hónap, vagy akár tizennyolc is, hogy egy család arra készüljön fel, hogy a szülés után az édesanyát vagy a babát elveszíti. Fel lehet erre készülni egyáltalán? Aligha.
Csak az elmúlt egy hétben két család szembesült azzal, hogy az az esemény, amely a legcsodálatosabb élmény lehetett volna az életükben, a legrosszabb rémálmukká vált egy pillanat alatt. Hogy melyik a nagyobb tragédia? Nehezen lehet megmondani, és nem is szükséges köztük ilyesfajta különbséget tenni.
Mindkettejük esetében felmerülhet, hogy a szakszerűtlen orvosi ellátás vezetett a tragédiáig. Ha létezik a tragédiák közül tragikusabb fajta, akkor azt hiszem, ez az. Egy pillanat alatt elvenni a reményeket és a kétségeket valakitől – megbocsáthatatlan.
