»Sokféle gazdag ember létezik, vannak, akik lopnak, vannak, akik segítenek, vannak, akik büszkén állnak luxusotthonaikkal, befektetéseikkel és minden egyébbel, amit életük során megszereztek mások előtt.«
Galambos Lajos nem azt a képet sugallta magáról, mint aki lopná az áramot, a gázt, a vizet, akit megvet a környezete, mert nem köszön vissza, azt viszont lehetett tudni róla, hogy igyekszik támogatni és segíteni másokat, kórházakat, gyerekeket, árvízkárosultakat.
Mindenki szeretne gazdag lenni, magánrepülőgépen utazni a világ minden tájára, megvásárolni a legdrágább holmikat, több millió értékű pezsgőt szétlocsolni egy videoklip kedvéért, enni, inni, mulatni, és elkerülni a kellemetlen érzést, amelyet az okozhat, ha például luxusautóban végigkocsikázva egy falun csak szegénységet, olcsó ruhákat viselő embereket látunk magunk körül.
Mert azt mondják, ahol gazdagság van, ott irigység van, ahol tehetség van, ott is irigység van, sőt, ahol jó megjelenés van, még ott is fellelhető az irigység, amely olyan mélyen elrejtett, titkos zug, hogy sokan néha fel sem ismerik.
Sokféle gazdag ember létezik, vannak, akik lopnak, vannak, akik segítenek, vannak, akik büszkén állnak luxusotthonaikkal, befektetéseikkel és minden egyébbel, amit életük során megszereztek mások előtt, mert nekik nincs miért szégyenkezni. És vannak, akik szégyenkeznek.
Hogy Galambos Lajos belefér-e bármelyik kategóriába vagy sem, az majd kiderül, mert ilyen egyszerű az élet.
