<p>Szégyenében, Dagadt Köcsög néven kezdett blogírásba Moós Gergely hét évvel ezelőtt. Az akkor 124 kilós, elhízott programozó ma hetente 40–50 kilométert fut, és sportegyesületet alapított. És nem utolsósorban élvezi az életet.</p>
Úgy ülök a fotelben, hogyha 30–40 centi magasra feldobom a TV távirányítóját, akkor becsapódik, vet némi hullámot, aztán úgy marad, megáll a hasamon. Jó játék, hülye gyerekeknek. Szégyellem és utálom magam. Rólam gyakorlatilag nincsen fénykép évek óta. Mindenkinek tiltom, hogy fényképezzen, a családi fotókon takarom magam, a Facebookon a macskám fotója a profilképem – mindezt Moós Gergely írta blogjában még 2009 őszén. Az elhízott fiatalembert végül két közeli hozzátartozójának a halála döbbentette rá, hogy változtatnia kell az életén.
– Amikor 54 évesen elvitte a szíve a nevelőapámat, majd 56 esztendôsen a nagybátyám is ebbe halt bele, elgondolkodtam. Húsz évem van már csak hátra? Ez nem lehet – idézi fel a pillanatot a most 38 éves Gergely, aki Dagadt Köcsög néven kezdett blogot írni, saját magára utalva.
– Elkezdtem futós blogokat olvasni, majd erőt vettem magamon, és futni akartam. Mondanom sem kell, ez nem ment. Fél évig csak gyalogoltam, de 2011-ben, cirka százkilósan már lefutottam egy félmaratont – meséli a programozó férfi, aki ma már hetente 40–50 kilométert fut, és több maratont is sikeresen teljesített.
– Már csak részmunkaidőben dolgozom programozóként, igaz, Kőbányáról az angyalföldi munkahelyemre mindig futva teszem meg az utat. A Facebook-csoportunk több mint kétezer fős, és létrehoztunk egy egyesületet, melynek tagjai a versenyeken DK-s, vagyis Dagadt Köcsög feliratú pólóban futnak. Időközben elvégeztem az edzői iskolát is, így már ezzel is foglalkozom – mondja Gergely, aki feleségét is a futásnak köszönhetően ismerte meg és akinek nem titkolt célja, hogy minél több embert állítson fel a fotelből.
– Bárki meg tudja csinálni azt, amit én is elértem. Méghozzá tabletták nélkül – teszi hozzá a ma 89 kilós fiatalember.
Fussunk, de okosan!
Két iskola van, az egyik szerint nem ajánlott túlsúllyal futni, a másik – amely leginkább önérzeti kérdést csinál az ügyből és nem egészségügyit – azt mondja: bátran lehet futni nagyobb túlsúllyal is, sőt közösségek is alakultak már elhízott, futni vágyó emberek számára. A megoldás valahol középen van: olyan túlsúllyal, amellyel a gyaloglás is nagy kihívást jelent, inkább ajánlott a séta, majd az intenzívebb séta, a gyaloglás. Ezekben az esetekben igenis szükség van arra, hogy az ízületek, az izomzat, a szív- és érrendszer, a csontozat felkészüljön a nagyobb kihívásra, a futásra. Ha a rendszeres mozgást – az ízületkímélő gyaloglást, kerékpározást, elliptikus tréneren való edzést – kiegészíti egy okos diéta, akkor 1–2 hónap alatt el lehet jutni odáig, hogy már a futással is megpróbálkozzunk. De ott is fontos a fokozatosság, érdemes a gyaloglásba beleiktatni öt perc futást, majd ezt emelni alkalomról alkalomra.
