Természetes reakció: ha megtámadnak, megvédjük magunkat és az értékeinket. Ám a jogász szerint pengeélen táncol az, aki a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást, mert a védekezésnek is van határa.
A héten született meg az az ítélet, miszerint K. Andreát egy év börtönre – ezt két évre felfüggesztve – ítélték, emellett két évre bevonták a jogosítványát, és közel hatszázezer forintos perköltséget fizettettek vele azért, mert négy évvel ezelőtt a budapesti dugóban araszolva megtámadta őt két motoros, akik betörték az ablakát, és kikapták a táskáját az első ülésről.
Andrea utánuk eredt, az üldözésnek pedig az lett a vége, hogy az egyik rabló meghalt. A nő arról panaszkodik, hogy az eljárás során szinte végig úgy bántak vele a bíróságon, mint egy köztörvényes bűnözővel, ezt azzal szemléltette többek között, hogy együtt, majdnem egymás mellett kellett ülnie a vádlottak padján azzal a gazemberrel, aki kirabolta őt, és akinek tulajdonképpen ezt az egész hercehurcát köszönheti.
– Hogy túlreagáltam-e a dolgot vagy hogy jogos önvédelemből eredtem a táskám után, a mai napig megosztja a társadalmat, a többség szerint jól tettem, hogy nem hagytam magam – meséli a Borsnak az egykori főiskolai docens, az eset óta munkanélküli nő. – Nem gondolkodtam, összesen negyven másodperc telt el a rablás és a szerencsétlen baleset között. Semmi tudatos nem volt a cselekedetemben, mégis elítéltek. A táskámban olyan emlékek voltak, amiket nem akartam elveszteni. Nem a pénz érdekelt, nem a papírjaim, hanem például egy alig kétezer forintos karkötő, amit a férjemtől kaptam – mondja Andrea, aki fellebbezett az ítélet ellen, és reméli, hogy a másodfokú bíróság úgy ítéli őt meg, mint áldozatot, nem pedig mint egy ámokfutót, aki mások életét veszélyeztette.
Mérgezett bor
Egy 37 éves hobbiborász pincéjét rendszeresen fosztogatták, ezért úgy döntött, megleckézteti a tolvajokat. A saját telkén álló, saját tulajdonú pincéjében fagyállót töltött a saját borába. A tolvajokra nem sokat kellett várni, pár nap múlva tömeges mérgezési tünetekkel kerültek kórházba, egyikük pedig meghalt. V. Pál kertészmérnök hét év letöltendő szabadságvesztést kapott több emberen elkövetett emberölés kísérlete, valamint több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés miatt.
Áram a kerítésben
A nyolcvanas évek óta minden tavasszal és nyáron megdézsmálták Sz. B. uborkásgazda kertjét, ezért 2008 nyarán úgy döntött, hogy áramot vezet a kerítésbe. A veszélyről táblával figyelmeztette az utcán haladókat, a hatalmas feliratok azonban nem szegték kedvét a tolvajoknak, beugrottak a kertbe. Ketten
áramütést szenvedtek, egyikük belehalt. A gazdát először egy év fogházbüntetésre ítélték gondatlanságból elkövetett emberölés miatt. A fellebbezés után enyhítettek a hetvenéves vádlott büntetésén, megrovásban részesítették.
Bízzuk a rendőrségre!
Az itt felsorolt bűnügyek esetében ritkán találkozik a társadalmi megítélés és a jog. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy igaza van annak, aki megvédi a tulajdonát, aki „kitapossa” a tolvajból a lélegzetet is, ha az meglopja. A bíróság büntetését azonban csak úgy úszhatjuk meg, ha a legextrémebb esetben is eszünknél maradunk.
– A jogos önvédelmet az különbözteti meg az önbíráskodástól, ha nem okozunk nagyobb érdeksérelmet a másiknak, mint amit nekünk okoztak – magyarázza dr. Lichy József ügyvéd. – Egy táskaellopásért nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozni, az még megmagyarázható, de orrot törni vagy koponyát, az már nem áll arányban a nekünk okozott hátránnyal. Természetesen lehet enyhítő körülmény, ha a támadás miatt sokkos állapotba kerülünk, ezt úgy hívják, büntethetőséget korlátozó tényező vagy menthető felindultság, ami korlátozza az áttekinthetőséget. Ez azonban bírói mérlegelés kérdése – mondja a jogász, majd így folytatja: – Jobban jár mindenki, ha igyekszik nyugodt maradni, akármi is történik vele. Hívjanak inkább rendőrt, az a biztos!
