Forrás: Végh István
A negyedik randi nem jött össze Schmuck Andornak, pedig arra a Bors is elkísérte. De nem volt elkeseredve, a randicsokorral pedig meglepett egy „szépkorú” asszonyt a belvárosi étterem teraszánál, ahová a jelentkezőt várta.
– Negyvenöt vagyok, és úgy gondoltam, ha szeretném még a gyerekemet húszéves korában is látni, akkor itt lenne az ideje komoly kapcsolatra lépni nővel – mondta a Borsnak Andor.
– Az [email protected] címemre már több mint száz nő írt. Voltak óvó levelet író idősebbek, más poénra, de nem bántóra vette a figurát, és voltak komoly szándékúak. Az utóbbiakkal kezdtem randizni. Az első hárommal már találkoztam, és jókat beszélgettünk. Az egyik közülük, aki 28 esztendős volt, 5–6 év múlva szeretne gyereket. Sajnos ez nekem már késő – mondta a feleségkereső. A tegnap délre megbeszélt találka amúgy váratlanul hiúsult meg. 12:02-kor rövid e-mail érkezett a telefonjára: „Elnézést, csak vicceltem. Ez nekem túl gyors”.
– Nem baj, tudom, hogy nagy bátorság kell egy ilyen randihoz – reagált Schmuck, és egy idős hölgynek nyújtotta át a randicsokrot, aki elektromos kerekesszékkel haladt el mellettünk. – Sok nő írta, hogy semmit nem akar tőlem, de egy mozimeghívást szívesen elfogadna. Már gondoltam rá, hogy csinálok egy Schmuck-moziklubot, és kéthetente meghívom őket egyszerre. De van egy másik, rendkívül hatékonynak tűnő „fegyver” is. Egy barátom „Az ideális férjjelölt” néven prémium minőségű tejcsokoládét dobott a piacra a képemmel. Hátha leveszi egy gyerek a polcról, és azt mondja az anyukájának, hogy én egy ilyen bohóc aput szeretnék – nevetett Andor.
