<p>A somogyi község számára hatalmas előrelépés lenne, ha a reptér újra felkerülne a légiközlekedési térképre. Egyelőre reménykednek.</p>
Forrás: Zsolnai Péter
Azóta sz.r lett itt minden – foglalja össze keserű őszinteséggel egy középkorú férfi, milyen az élet Taszáron, mióta elvonultak az ott állomásozó amerikai alakulatok. Éppen tíz éve, hogy bezárt a taszári katonai reptér, s azóta gyakorlatilag fuldoklik a település. Pedig 1995 és 2004 között nem volt rossz errefelé élni, hiszen a tengerentúli katonák jelenléte gazdaságilag sokat segített a falunak.
– Két-háromezer környékbeli embernek adott munkát, hogy az Egyesült Államok a délszláv válság miatt itt alakított ki logisztikai bázist – emlékezik Pataki Sándor polgármester, aki szerint fontos lett volna, hogy ha már ide jöttek, maradjanak is az amerikaiak. Pedig tragédiaként élte meg, hogy Taszárra települt ez a haderő, mivel így a magyar katonák munkája feleslegessé vált, de aztán a külföldi csapatok is elmentek. – Most pedig már a túlélésért küzdünk, a fiatalok munkalehetőség híján elmennek – összegzi, és a megkérdezett helyiek zöme egyetért vele. Az egykor az amerikaiak kantinjában szakácsként dolgozó Majorosi Andrea szerint lapos lett itt az élet azóta. Ha úgy vesszük, szó szerint, hiszen nem egy nőt ejtettek teherbe az „amik”. Néhány asszony utána ki is költözött az USA-ba.
A huszonöt évig katonáskodó József szerint is kihalt a falu: – Jó volt a viszony velük, ki-kijártak ide, közös programokat, focimeccseket szerveztek, gyereknapi ajándékosztást is tartottak – emlékszik, és sajnálja, hogy a honvédség inkább a pápai reptér felújításába vágott bele anno.
– Utáltam őket, mint a sz.rt – fakad ki ezzel szemben a szintén exkatona Tarlósi József, aki az egykori laktanya területén lévő repülősmúzeum egyik szellemi atyja. – Büdös balkániakként kezeltek minket, egyszer az egyikük még fegyvert is fogott rám – meséli József, aki nyíltan vállalja, bizony nem szokta kerülni a konfliktusokat. De neki is szívügye a repülés, illetve a reptér sorsa. Mert az nagy kérdés, valaha megremegteti-e újra a taszári házak ablakait a turbinák robaja.
Bármi leszállhat(na)
A taszáriak abban bíznak: valaki végre megvásárolja a jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél lévő repteret. Bár az elmúlt időszakban többször is felröppentek hírek, hogy komoly külföldi érdeklődők vannak, egyelőre nem köttetett üzlet. Pedig az 1929-ben megépített, majd a hadsereg számára 1950-ben átalakított légikikötő az egyetlen az országban, ami gyakorlatilag bármilyen repülőgép fogadására alkalmas a kifutópályák hossza és szilárdsága miatt. Értelme leginkább egy logisztikai bázisnak lenne, hiszen összeköttetést nyújtana a déli országokkal. De ehhez az autópályát vagy a vasútvonalat is el kellene vezetni a reptérig. Az idő pedig múlik, és pusztul az infrastruktúra állaga.
