<p>Hiába van túl a nyolcadik ikszen, megfeszített tempóban készül a senior vívó Európa-bajnokságra Sákovicsné Dömölky Lídia.</p>
Forrás: Végh István
– Bevallom, most először vagyok úgy, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, hogy ne sérüljek meg, és pástra léphessek Olaszországban – mondja az 1964-ben a női tőrcsapattal olimpiai aranyérmet, 19 évesen egyéni világbajnoki címet szerzett Lídia néni. – Tavaly ősszel a korosztályos vébére is tudatosan készültem, ám egy nemzetközi felkészülési versenyen izomszakadást szenvedtem. Egész pályafutásomat megúsztam sérülés nélkül, ezért ez a baleset egy kis lelki traumát okozott. Az vigasztalt, hogy nem sokan mondhatják el magukról: túl a nyolcvanon sportsérülést szenvednek.
Mivel gyorsan felépült, úgy döntött, nekivág a májusi egyéni kontinensviadalnak. Az olimpiai bajnok tanítvánnyal is büszkélkedő kardedző, Szepesi László módszerét alkalmazva, erősítés céljából egy gyerekmedence vízében lábmunkázik, és persze az edzőterembe is lejár.
Lendületben
Pályafutását 1972-ben fejezte be, ám az 1996-os budapesti senior Eb-n visszatért a pástra, mert hiányzott neki a vívás, és a régi társakkal meg is nyerték a csapatversenyt. Azóta töretlen a lendülete.
– Könnyebb dolgom van, mióta az újonnan bevezetett plusz 75-ös kategóriának köszönhetően már nem a 70 évesekkel kell együtt vívnom. Vagyis öt évet nyertem – teszi hozzá viccelődve. Arra a kérdésre, hogy mi a titka fiatalos, sportos alakjának, is megvan a válasza.
– A gének mellett az, hogy a mozgás az életem. Ha nem sportolok, elvonási tüneteim vannak. Napjaimat a legendás nőitorna-oktató, Berczik Sári néni gimnasztikájával kezdem, ami minden izmot megmozgat. Ma már csak negyedóra ez a gyakorlás. Télen hetente háromszor, nyáron lehetőség szerint naponta járok úszni, de ez az unokáktól függ. Boldog főfoglalkozású nagymama vagyok, sütök-főzök nekik, edzésre, versenyre viszem őket.
