<p>Mit kezdjek magammal a gyerek nélkül? A fiatalok elköltözése otthonról normális dolog, a szülőket mégis gyakran megviseli. Az elválás nem várt dolgokat hozhat ki a szülőből.</p>
Forrás: Thinkstock
„Mikor költözöl már el? Meddig akarsz még a szüleid nyakán lógni?” Bár a szülők sokszor hangoztatják ezt, mégis megviseli őket gyermekük elköltözése, ami a fiataloknak is igazi próbatétel.
De mégis meddig élvezik a magyar fiatalok a „mamahotelt”? Az Eurostat szerint 2012 óta folyamatosan növekszik a szülői fészekben maradó fiatalok aránya társadalmunkban. A 18-34 éves korosztály tagjainak közel 44 százaléka lakik otthon – derült ki a kutatásból. A felmérés szerint országunkban az uniós átlaghoz viszonyítva négy évvel később költöznek el a fiatalok.
– A probléma az, hogy mindkét fél ragaszkodik a másikhoz, még akkor is, ha szóban más hangzik el. Ilyenkor követhetjük el azt a hibát, hogy a gyermekünket próbáljuk arról meggyőzni, hogy mennyivel jobb otthon – mondta lapunknak Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta.
Anyagi szempontból valóban jobban járunk, ha együtt él a család, hiszen a felnőttkorú, keresőképes gyereknek nem kell súlyos pénzeket kiadnia albérletre, ráadásul a mama még meg is főz helyette.
– Mindenképp fontos elfogadnunk a tényt, hogy a felnőtt gyermekeinknek már nem otthon van a helye, főleg akkor nem, ha már meg tudna állni a saját lábán is. Ezt már a húszas években is nyomatékosíthatjuk, és amint elvégezték az iskolát, és munkába álltak, noszogassuk őket, hogy ideje költözni – magyarázza a szakértő.
Az elköltözés után a legtöbb családnál megnövekszik a telefonszámla, ami normális dolog, de az édesanyáknak gyakran ez sem elég, ekkor kezdik el hívogatni a gyereküket. A természet velejárója, hogy a fiatalok a hirtelen jött szabadságot élvezik, és egyre ritkábban tárcsázzák szüleik számát. Ha az édesanya ekkor nem tudja visszafogni magát, elindul a lavina.
– A ritkuló telefonhívások miatt kialakulhatnak úgynevezett érzelmi zsarolások. Ilyen például az is, ha a gyerek pár napig nem keresi a szülőt, majd amikor végre megcsörren a telefon, sértetten szól bele: „már nem is foglalkozol anyáddal”. Ez semmiképp sem jó, mivel lelkiismeret-furdalást kelt, ami egyenes út a kényszeres kapcsolattartáshoz. Legjobb, ha a szülő a pozitív oldalát látja meg a kirepülésnek: azt az időt és pénzt, amit a gyerekre fordítottunk, most magunkra is költhetjük. Kereshetünk új hobbit, többet foglalkozhatunk magunkkal vagy akár utazhatunk is. Emellett persze ugyanúgy részesei leszünk a gyermekünk életének, mint eddig, csak kölcsönös, de nem rámenős kapcsolattartás kell hozzá – árulta el a család-pszichoterapeuta.
Endrei Judit: Nemcsak a kicsi ad értelmet az életemnek
Endrei Judit jócskán olvasott az „üres fészek” szindrómáról, mert két huszonéves lány édesanyja.
– Egyes szakemberek véleménye szerint a tünetek nagyon is hasonlítanak a nagy veszteség, a gyász tüneteihez. A gyermekek végleges kirepülése után alakul ki, főleg az anyákat érinti. Amikor elcsendesül a ház, amikor egyik pillanatról a másikra megszűnik a napi rutin a gyermek körül, amikor már nem érezzük, hogy szükség van ránk, akkor jelentkezhet ez az érzés – fejtegeti Korhatártalanul 50 után is aktívan című könyvében.
– Van, akit ez a hiány nagyon megvisel, van, akit szó szerint felemészt az érzés, egészen a depresszióig is eljutva. Az elhatalmasodó fájdalmat megélő szülők sokszor azon kapják magukat, hogy azt érzik, nem maradt semmi az életükben, ami értelmet adhatna létezésüknek. Nálunk most üresedik a fészek, sőt most már lassan üressé is válik. Bennem ez nem kelt negatív érzelmeket, talán pont azért, mert a gyermekeim mellett is sikerült teljes életet kialakítanom, nem csak ők adtak-adnak értelmet az életemnek.
Nagy Feró: Majdnem a nyakunkon maradt
Nagy Feróéknál nem okozott különösebb gondot a különválás, noha nejével sokat vártak arra, hogy újra kettesben legyenek. – Engem nem érintett meg a gyerekek „fészekelhagyása”, mert tudtam, hogy ez így van rendjén. Bár a nagyobbik fiam elég sokáig élvezte a szülôi otthon kényelmét. Azt gondoltam, hogy ő tuti a nyakunkon marad, de hál isten nem! – nevette el magát Feró, majd folytatta.
– Szépen sorban kirepültek, és saját életet kezdtek. Telefonon sem beszéltünk sokat, mert együtt dolgozunk. Na de az unokák! Az már más tészta. Ha három napig nem látom őket, már hiányoznak, és inkább csak miattuk hívom fel a gyerekeimet is – mondta az énekes.
