<p>A thaiföldi gyerekek története csodás meneküléssel zárult, de az egyik legsúlyosabb hazai barlangtragédiában hárman meghaltak. A Borsnak az egyik túlélő, Rill Attila mesélt.</p>
Szilveszteri bulinak indult, de tragédia lett a vége az 1965-ös, december végi túrának az Aggteleki Nemzeti Park Baradla-barlang rendszerében. Egy középiskolás és egyetemista fiatalokból álló barlangászcsoport a föld alatt szerette volna köszönteni az új évet. A mélybe nyolcan mentek le – köztük két tanár –, de élve már csak öten tértek vissza.
Az egyik túlélő Rill Attila, aki a diákok közül a legidősebb volt, a maga 21 évével. – Ahhoz, hogy nekem sikerült túlélnem, valószínűleg köze lehetett, hogy idősebb voltam a többieknél. A szervezetem jobban bírta a strapát, és az is segítette az erőnlétemet, hogy a Styx ági túra előtt megettem egy fél tábla csokoládét – idézte fel a Borsnak a nyugdíjas barlangász. A veszélyes vízzel teli Styx ág bejárása volt ugyanis a túra csúcspontja. De itt kezdődtek a gondok, ahogy elérték, a csoportból többen rosszul lettek. – A későbbi boncoláson például kiderült, hogy az egyik diáknak üres volt a gyomra. Ez okozhatott nála gyengeséget. Az sem utolsó szempont, hogy én zártam a sort a túrán, ez is közrejátszhatott a túlélésemben – mondta lapunknak Attila.
Azt továbbra is homály fedi, pontosan mi okozta a diákok halálát, de több magyarázat is van. Az egyik a kihűlés, mivel egy szakaszon végig 9–9,4 fokos vízben kellett sétálniuk. Aki próbált valaha fürdeni a 18 fokos Balatonban, az tudja, hogy már az is embert próbáló feladat.
– Mindannyiunkra hatott valami, de máig nem tudjuk, mi. Én úgy töltöttem el két és fél órát a hideg vízben, hogy utána ebből semmire nem emlékeztem. Egyrészt fennállhatott oxigénhiány, de az is lehet, hogy valamilyen vegyszer került a vízbe, ami a bőrrel érintkezve eszméletvesztéshez, másnál halálhoz vezetett – mondta Attila, aki a tragédia után fél évvel végigjárta ugyanazt az utat, de szerencsére minden rendben volt.
Attila 31 éven át volt a Richter Gedeon kutatási részlegének műszeres analitikusa, 30 évig aktív barlangutatóként élte mindennapjait. Azért hagyta abba a barlangászást, mert már nem bírják az ízületei.
Így jutottak ki
A túra célpontja a magyar-csehszlovák határ elérése volt, amit rácsok jelöltek. 1965. december 28-án ereszkedtek le, január 2-án jöttek volna fel. A 10 fokos hidegre réteges öltözettel készültek, matracokat, hálózsákokat vittek, a lányok sátrakat, készültek az oxigénhiányt jelző karbidlámpával, és fejlámpával is.
A csoport december 31-én eljutott a határhoz, ahol elénekelték a himnuszt, majd amikor visszafordultak, többen kezdtek rosszul lenni. Két vezető indult el segítségért az aggteleki turistaházhoz, ahonnan határőrökkel és ózdi bányamentőkkel tértek vissza a fiatalokért. Mire odaértek, három gimnazista fiú elhunyt.
