A bogaras szülők és a nem kevésbé bogaras tanárok élete is a gyerekek körül forog a Borostyántelepen. De vajon milyen gyerekek voltak az őket játszó kiváló színészek?
Ónodi Eszter, aki a TV2 saját gyártású sorozatában másodikosok osztályfőnökét játssza, semmi jelét nem adta, hogy egyszer ünnepelt színésznő lesz.
– Visszahúzódó, csendes gyerek voltam, aki kiskorában irtózott a szerepléstől. Óvodáskoromban az anyák napi műsorban inkább csak a házat tartottam, hogy ne kelljen megszólalni – meséli az iskola Enikője. – Szerencsére magas kislány voltam, ezért megkaptam ezt a feladatot. Később már voltam libapásztorlány, majd Elizabeth Frazer az Onedin családból, de ez már 12 éves koromban történt. Egyébként jó tanuló voltam, és mindenkit váratlanul ért, hogy színésznő lettem.
Téby Zita nem volt átlagos kislány, a játékban nem ismert tréfát, és ebben a szülei is partnerek voltak.
– Hároméves lehettem, amikor a szüleimmel mentünk a Tátrába kirándulni. Volt akkoriban egy kedvenc plüssnyulam, Makmaknak hívták. Anyukámmal rajzoltunk Téby Makmaknak útlevelet, apukám pedig faarccal azt is odaadta a mi útleveleink közt a határőrnek – idéz fel egy jellemző történetet az Annát alakító színésznő.
– Én az autó ablakában tartottam Makmakot, hogy a határőr felismerje az útlevélben szereplő személyt. És a határőr volt a legjobb: nem esett ki a szerepéből, végig faarccal, komolyan megvizsgálta az útleveleket Makmakéval együtt, végül bevitte őket a határőrfülkébe, Makmakét lepecsételte, visszahozta, és ugyanolyan faarccal Jó utat! kívánt.
Nem volt mintagyerek Ónodi Gábor sem, de a szülei minden áldozatra készek voltak érte, még azt is elintézték, hogy az ügyetlen fiúcska nagy ho-ho-horgásznak érezhesse magát.
– Kiskoromtól szerettem horgászni. Már ötévesen képes voltam napokat ülni a Balaton partján, hogy fogjak valamit, de soha semmit nem fogtam... Épp a nagymamámmal, Nanácskával nyaraltam, be sem mentem a vízbe, csak ültem a botom mellett. Ezt négy nap után megelégelte Nanácska, és hazatelefonált Budapestre a szüleimnek, mire ők azonnal autóba ültek, kimentek a piacra, és egy vödörben Tihanyig hoztak egy pontyot. Elterelték a figyelmemet, apukám rákötözte a halat a horogra, majd szólt: kapás van! Én csak harminc évvel később tudtam meg, hogy ez így történt. Egy világ omlott össze bennem! – emlékezik a sorozatban meleg férfit alakító színész.
– Nem mondhatnám, hogy a legjobb gyerek voltam... Volt olyan házibuli, ahol meglepiből beültettünk egy fát a fürdőkádba. Csak arról feledkeztünk meg, hogy az ünnepelt édesapja a tanárunk volt. Hétfőn nem volt jó bemenni a suliba...
Az iskola jóképű gondnokát játszó Ódor Kristóf örökmozgó, vásott nebuló volt – mint általában a pedagógusgyerekek.
– Alapvetően benne voltam minden rosszban, amiben csak lehetett. Volt barlangászcsapatunk, ami gyakorlatilag a csatornákba való bemászást jelentette. Köcsögdudáztunk a büfés kóláspoharakkal, szívószálakkal órán. Babot ültettünk a osztályterem virágjába, és kólával, Fantával locsoltuk, ami nyilván elképesztő büdös lett egy idő után – emlékszik a Borostyán-telepi suli szívtriprója.
– Anyukám ott tanított, ahova általánosba jártam, így minden információ azonnal eljutott hozzá, bármit is csináltam, és a retorzió is nagyon hamar megérkezett...
