A gyászoló család oldalán sokk, értetlenség és fájdalom, a felesége ledarálásával vádolt hentes arcán örömkönnyek a felmentés után.
Mintha a bíró szavai is a mindenkiben ott rejlő kétségeket erősítenék: „hogy pontosan mi történt, azt nyilván többen is tudják, de minden kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani”. Ismét felmentő ítélet született az országos érdeklődéstől övezett perben, a darnózseli hentes ezúttal is szabadon távozhatott. Mivel az áldozat, Judit halálának okát nem lehetett megállapítani, így azt sem lehet bizonyított, hogy gyilkosság történt.
Judit szerettei hitetlenkedő arccal fogadták a döntést. Judit édesapja, Dezső bácsi reménykedett benne, hogy Jánost elítélik, azonban a végére elkeseredetten és könnyes arccal álltak egymás mellett a feleségével.
– Azt hittem, rosszul hallok. De még mindig hiszünk az Ítélőtábla erejében, hogy ott végre kimondják az igazságot. Mi tudjuk, hogy ő a tettes. Nem az számít, hány évet kap, hanem, hogy kimondják, hogy ő tette – mondta megtörten a szülő.
Holott a védett tanúk több érdekes részletről is beszámoltak. Egyikük látta N. Jánost a réten egy zsákkal, míg másikuk azt is látta, ahogy egy nehéz zsákot vonszol a füstölő felé hajnalban. A védett tanú egy egészen döbbenetes eseményről is beszélt.
– N. János családja Judit temetésének a napján kerti partit rendezett, ott voltak a gyerekek is, nagyon morbid volt – vallotta.
A gyerekek János mellett állnak, halott édesanyjuk hozzátartozóival nem is tartják a kapcsolatot. N. János az ítélet után örömkönnyekben tört ki és megtörte eddigi hallgatását.
– Maximálisan egyetértek a bíróság ítéletével, erre számítottam. Remélem, az Ítélőtáblán is ugyanez az ítélet fog születni. Az indoklással nem értek egyet, de a bíróság dolga megállapításokat tenni. Én semmit nem tagadok, amit mondok, az a valóság – szögezte le határozottan a férfi.
