<p>Szerelmes a hétnyolcadba, és kacag a saját halálán. De a szlovák tényfeltáró újságíró és menyasszonya meggyilkolása felzaklatta. Ezekből az érzésekből születtek új dalok.</p>
Forrás: Végh István
Az újak és régiek a Sósósó című cédéről, Ghymesnek írt dalok, és a tavalyi augusztus 20-i tűzijátékra írt grandiózus zenéjének részlete is hallható lesz május 25-én a Nemzeti Színházban – ígérte Szarka Tamás. Arról is beszélt az Üzenet a Parnasszusról című dal kapcsán, hogy a 7/8-os ütem az egy tánc, és neki a szerelem. Ha már szerelem, hát szóbakerültek a nők.
– Mit csinálnak a nők velünk? – kérdezett vissza Tamás, majd válaszul idézett egyik dalából: „Mikor születik a szerelem, a csoda, repülünk, csak én és ő, végül ő hordja fogaimat a nyakán, s rám a fű kinő.” Mi vagyunk itt az áldozatok, csak fordítva van feltüntetve – nevette el magát.
A Szlovákiában élő Tamás mindössze hét kilométerre lakott brutálisan kivégzett tényfeltáró újságírótól, Ján Kuciaktól és menyasszonyától, Martina Kusnírovától.
– Nem ismeretem őket, fél éve költöztek oda. Hallottam volna a lövéseket, ha akkor este kint vagyok a kertben – mesélte a Borsnak a Volt egy álmom című dala kapcsán. – Huszonöt, és huszonhét éves újságírókat öltek meg. Gyerekek voltak. Menyasszony, vőlegény. Kínjában az ember ezt kérdi, hol a következetesség? Ki írjon róla, ha nem én? És mikor, ha nem most? Meg kell szólalni, mert gyilkolni, azt ne! Azt nem lehet visszacsinálni.
Sósósó címmel írt a dal a saját haláláról is, ami igen vidámra sikeredett.
– Szembenevetem én ezt tánclépésben, bulizva. Mindenkit foglalkoztat a halál. Keressük a választ a miértre, de hiába. Ez a címadó dal, de nem ez a kedvenc, mert mind az. Elmondom amit tudok, amíg tudom.
Szarka Tamás régi és új dalai is hallhatóak lesznek május 25-én a Nemzeti Színházban
