<p>A megtermett barnamedve csak vicsorgott, mi pedig összerezzenve, de fülig érő mosollyal próbáltunk minél jobb képeket lőni róla az autó hátsó üléséről. Az előttünk állók kekszet dobáltak neki, míg a mögöttünk parkoló kocsiból kiszállva felelőtlenül hergelték az állatot.</p>
Forrás: Lovas Bálint
A párommal és a nagymamámmal utaztunk Erdélybe. Az ötnapos kirándulásunk apropója a csíksomlyói búcsú volt, de – mivel az egyikünk még nem járt korábban arrafelé – néhány kötelezőnek mondható programot sem hagyhattunk ki a sorból. Így a többi között kitérőt tettünk Kolozsvárra, Korondra, megnéztük a tordai sóbányát, a Gyilkos-tavat, sétáltunk a Békás-szorosban, s ellátogattunk Gyimesbükkre is, az ezeréves határhoz. A második napra betervezett programok azonban mindnyájunknak újnak bizonyultak…
Csak nemrég vezették be az áramot
A több mint tízórányi vezetés után nem sokat tudtam aludni, kómásan, de izgatottan indultunk útnak a Gyergyószentmiklós melletti szállásunktól a Hargita megyei Csíkkozmásra. Reggel kilenckor egy hatalmas terepjáróval már várt minket Szin János medvepásztor, ő üzemelteti a világhírű természetfotós, Máté Bence medveleseit a környéken a turistáknak.
Egyet Tusnádfürdőn, egyet a Szent Anna-tónál, a legújabbat pedig Bálványos közelében. Az utóbbi minden igényt kielégítő, szállásnak is használható úgynevezett „VIP-lest” az elsők között tesztelhettük. Egy pálinka lehúzása után megnéztük az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert, 878 méter magas Nyerges-tetőn álló kopjafákat és az emlékművet, majd bevetettük magunkat az erdőbe. Célunknak az Úz patak völgyében fekvő Csinódot tűztük ki. A falu a Csíki-havasok elszórt csángótelepüléseinek egyike. Az elszigetelt területen csak nemrég vezették be az áramot. Sokáig csak egy földúton lehetett megközelíteni, ami rossz idő esetén teljesen használhatatlan volt. Már van egy murvás út, de mi inkább a hegygerincen nyomultunk.
Alvázmosás a patakban
A verőfényes napsütésben találkoztunk több száz juhot terelő pásztorokkal, s egy kis erdei fabódéban, úgynevezett esztenában élő, sajtkészítéssel és állattenyésztéssel foglalkozó helyiekkel is beszélgettünk. A külvilágtól szinte teljesen elzárva élnek, mégis kimondottan boldognak tűnnek. Itt simogathattunk két kisbárányt is, amelyek az előző éjszaka születtek. Óriási sárban, szinte lehetetlen akadályokon száguldottunk tovább a dzsippel, alvázmosásként még az egyik patak heves sodrásába is belehajtottunk egyszer. A vezetőnk még időben szólt, de meglepettségemben jól bevágtam a fejem a tetőbe. Az érdekfeszítő idegenvezetés mellett a programot János elképesztő életútja színesítette, amiről kérdéseinkre kendőzetlen őszinteséggel mesélt. Köszönésünkre széles vigyorral integető, gumicsizmás gyerekek látványa fogadott Csinódra érve.
Meg legelő tehenek, amerre a szem ellát. Idegenek vagyunk, a környezetből merőben kitűntünk, de mindenki barátságosan fogadott. Az ebéddel már vártak, az egyik helyi család látott vendégül minket. A családfő töltötte a pálinkát, mosolygós felesége pedig már hozta is a forró levest. A férfi negyven évig volt erdész, van, hogy hetekig ki sem mozdulnak a faluból. Szinte mindent maguknak teremtenek elő, gyakran járják az erdőt zöldségekért és gyümölcsökért. Továbbhaladva körbenéztünk még Egerszéken és Lesődön is. A három település összenőtt, az utóbbi helységtáblája mutatja: a faluban 12-en laknak. Közben gyakran megálltunk fotózni, nem lehet betelni a látvánnyal.
Száznyi dámszarvas evett a kezünkből
Amikor már azt hittünk, nem lehet fokozni az élményeket, átmentünk a Bálványostól nem messze lévő medveleshez. Óriási mázlink volt, útközben még a kocsik között habzsoló macit is láthattunk. Jó tíz percig etették az előttünk lévő kocsiból…
Egy kitérő során egy fiatal állatmentőhöz is beugrottunk, aki éppen egy kis őzgidát nevel. Túrázók találták magára hagyva az erdőben. Azt hitték, hogy az anyja már nem foglalkozik vele, ezért elhozták. A párom egyik nagy álma teljesült, amikor az ölébe vehette a jószágot. A medveles egy 400 hektáros területen fekszik, amiből százat körülkerítettek. Megszámlálhatatlan szelíd dámszarvas él itt, boldogan dézsmálták a kukoricát a kezünkből. A faház akár tíz fő befogadására is alkalmas, a medvelest a teraszból alakították át. A kényelmet színházi székek biztosítják majd.
Egy röpke másfél óra alatt három medve is megfordult előttünk a szabadban. A legközelebbi település nyolc kilométerre fekszik, a világítást gyertyafény biztosítja, a vizet a patakból vezették be, a fűtést egy kandalló szolgáltatja. A program végeztével János visszavitt minket a kocsinkhoz, ahol bónuszként – teljesen véletlenül – még egy anyamedvét is láthattunk, amint a két bocsával sétál vissza az erdőbe. Amikor a nap végén a medvepásztor azt kérte, fogalmazzunk meg pár konstruktív kritikát, hosszas gondolkodás után sem tudtunk mit mondani. A leírás és a képek csak nyomokban adják vissza az élményt, ezt mindenkinek át kell élnie, mert erre nincsenek szavak.
Bukott vállalkozóból lett medvepásztor
Szin Jánosnak egykor mindene megvolt, aztán súlyos agydaganat döntötte le a lábáról, és a vagyonából is kiforgatták. A valaha sikeres szentesi vállalkozóból mára székelyföldi medvepásztor lett, s megtalálta a lelki békéjét. A bundás állatok között boldogabb, mint valaha. Jelenleg a díjnyertes természetfotós, Máté Bence medveleseit üzemelteti turistáknak.
