Egy 32 éves ausztrál tudóst megmérgeztek egy nemzetközi kutatóbázison, ám máig nem sikerült megoldani a csaknem húszéves bűntényt. A Déli-sark ugyanis nem tartozik senkihez, így egyik állam sem szívesen nyomozott az ügyben.
Magas láz, erős szédülés fogta el hirtelen az ausztrál Rodney Marksot, a Déli-sark Scott–Amadeus nevű nemzetközi kutatóbázisának asztrofizikusát.
A 32 éves tudós gyomorfájdalmakra panaszkodott. Bár a kutatóállomás tele volt orvossal, a férfi harminchat órával később halott volt. A boncoláson derült ki, hogy Marks nem természetes halált halt. Ekkor került – 2000. május 11-én – a történelemkönyvekbe, hogy megtörtént a Déli-sarkon az első gyilkosság, ám tettes a mai napig nincs.
Metanol végzett vele, de nem ivott alkoholt
Marks nem először élt a világtól elzártan, a jégvilágban egy telet már eltöltött a nyolcvanas években. A fiatal férfi – néhány hónappal a halála előtt – a menyasszonyával, Sonja Wolter kutatónővel tért vissza ide. A tudós halálhíre ezért is sokkolta az egész bázist, az emberek azért álltak értetlenül az eset előtt, mert mint kiderült, Marksszal metanol végzett. Ebből akár 30 milliliter is elég egy mérgezéshez, de egy deci biztosan végez a kiszemelt áldozattal. Marksnak korábban komoly gondjai akadtak az alkohollal és a drogokkal, de úgy tűnt, már nem él velük.
Kizárható az öngyilkosság
A nyomozók arra gyanakodtak, Marks öngyilkos lett, de az is felmerült, hogy valamilyen italt próbált kotyvasztani. Az orvosok kizárták az öngyilkosságot, mert amikor a betegsége kiújult – Tourette-szindrómában szenvedett –, mindig pánikba esett. Ráadásul az állomáson volt bár, amit mindig feltöltöttek alkohollal, értelmetlen volt, hogy maga főzzön töményet. Egyre biztosabbnak tűnt a mérgezés: azon a télen negyvenkilencen voltak a táborban, közülük kellett kiszűrni, ki akarhatta a tudós halálát.
Kinek kell nyomoznia a senki földjén?
A nyomozást bonyolította, hogy senki nem tudta, kinek kellene nyomoznia: a Scott–Amundsen bázist az amerikai National Science Foundation üzemelteti, ám új-zélandi területen fekszik. Egy 1959-es nemzetközi szerződés pedig azt rögzítette, hogy a sarkvidék „senkié és mindenkié” egyben. Védett terület, ahol tilos minden katonai tevékenység és bányászat. Kizárólag tudományos kutatást lehet folytatni itt, és mindenkire a saját országa törvényei érvényesek.
Az ügyben Új-Zéland és az Egyesült Államok is nyomozni kezdett, ám inkább csak hátráltatták egymás munkáját – egyik ország sem akart „sáros” lenni az ügyben. Volt, akit mindkét állam kihallgatott tanúként, akadt, akit meg egyik sem. Mivel a boncolás és a kihallgatások között fél év telt el, lehetetlen volt tárgyi bizonyítékot, ujjlenyomatot vagy DNS-mintát szerezni ahhoz, hogy valakire rábizonyítsák a gyilkosságot. Végül mindkét nyomozás kudarcba fulladt. Az új-zélandiak kilenc év alatt elérték, hogy az amerikaiak kiadjanak egy dokumentumot, amiből kiderül, hogy a bázison alkohollal és droggal kapcsolatos visszaélések történtek – ez minden, amit ebben az ügyben elértek.
Ez a tökéletes bűntény helyszíne
A világon egy pont van még, ahol el lehet követni a tökéletes gyilkosságot: az amerikai Yellowstone Nemzeti Parknak egy 130 négyzetkilométeres része. A park Idaho, Montana és Wyoming állam találkozásánál fekszik, ám ha valaki az Idahóhoz tartozó területen követ el valamit, egy jogi anomália miatt nem lehet itt esküdtszéket felállítani. Az ügyet ugyanis az érintett körzethez tartozó bíróságnak kell tárgyalnia, ám ötven mérföldes körzetben abból egy sincs itt. Az anomáliára egy michigani jogász, Brian Kalt mutatott rá még 2005-ben.
