Mégis hallhatta a IX. szimfóniát...
A bécsi klasszika zeneszerző-zsenije már 25 éves korában észlelte a siketség első jeleit, a negyvenes évei közepére pedig teljesen elvesztette a hallását. Kései műveit, így a méltán híres IX. szimfóniát is csupán belső hallásának köszönhetően tudta papírra vetni. Legalábbis így hittük eddig. Egy szakértő szerint azonban mindez tévedés.
Theodore Albrecht, aki az ohioi Kent State University elismert zenetörténésze és Beethoven-kutatója, 139 kötetnyi jegyzet feldolgozása során arra jutott: a zeneszerző még három évvel a halála előtt is hallott valamelyest a bal fülére. Nem kevesebb, mint 23 erre vonatkozó feljegyzést talált eddig. A történész szerint ez alapjaiban írja át mindazt, amit Beethoven életéről tudtunk - vagyis tudni véltünk. Minderről az Observernek beszélt részletesen.
Beethoven, onnantól, hogy drasztikusan romlani kezdett a hallása, szinte mindenhová jegyzettömbökkel járt. A zenésszel állítólag írásban kommunikáltak - ő azonban élőszóban válaszolt. Ezeket a beszélgetéstöredékeket kutatja Albrecht. Az egyik ilyen - Beethoven hallására utaló - bejegyzés például a következőképp szól: “A nyitányt már így is te vezényled egyedül. Az egész koncert levezénylése nagyon megerőltetné a hallásodat, ezért ezt nem javaslom.” Mindez 1824-ben hangzott el, egy évvel a IX. szimfónia elkészülte után. A korábbi feltételezések szerint ekkor már hosszú évek óta teljesen megsiketült.
Albrecht ugyanakkor azt is hozzáteszi: az, hogy Beethoven még valamennyire hallott az utolsó műveinek megírásakor, nem kisebbíti érdemeit, és nem jelenti azt, hogy ne nézett volna szembe elképzelhetetlen nehézségekkel.
