Az ENSZ közgyűlése 1992-ben úgy döntött, hogy március 22. legyen a víz világnapja, és 1993 óta világszerte megtartják. Éltető ereje a mítoszokban, mitológiában is fontos szerepet kap.
A víz szinte mindenütt a megújulás, a születés és a termékenység szimbóluma. Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy az állandóan mozgásban lévő víz a termékenyítő erő, az új élet nedve, az égből hulló csapadék pedig férfiúi magként termékenyíti meg a földet.
Mindenki elismeri
A keresztények számára a víz a tisztaságot, az alámerülés és a keresztelés a megtisztulást, a forrásvíz pedig a megújulást jelenti. A kelták szerint az örök fiatalság földjét éltető víz öleli körbe, a csángók képzeletében pedig a kutak kiszáradásával jön el a világvége, s csak az Antikrisztusnak lesz vize, amellyel magához csalogatja az embereket. A magyar mondavilágban is a termékenység szimbóluma a víz, Álmos anyjának méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak.
A víz fontosságát jelzi, hogy egykor külön istenük volt a vizeknek. A római mitológiában Neptunusz, míg a görögöknél Poszeidón a vizek és a tengerek istene. Érdekesség, hogy a rómaiak eredetileg nem hajóztak a tengeren, szárazföldi város volt, így Neptunusz valószínűleg az édesvizek (folyók, tavak) istene volt.
Lányok szerencséje
A vízhez világszerte sok hiedelem, babona tapad. Magyarország egyes részein halál esetén a vízzel teli edényeket ki kell üríteni, különben balszerencsés lesz a ház népe. Rossz előjelnek számított a vizet cél nélkül forralni, mert az eladósorban lévő lány nem megy férjhez. A koreai fiatalok úgy tartják, hogy a vizsga napján nem szabad hajat mosni, mert ezzel a memóriájukat is megtisztítják a vízzel, és nem fognak emlékezni a megtanultakra. Az íreknél nem szabad a lábmosóvizet kiönteni éjszaka, és a piszkos vizet is csak akkor, ha előtte figyelmeztették a tündéreket.
Az Azerbajdzsánban, valamint Irán északnyugati részén élő azeriek egy kis vizet loccsantanak a földre, mielőtt nagy vállalkozásba fognak vagy hosszú útra kel valaki, mert úgy hiszik, ez segíti céljaik elérésében és a szerencsés hazatérésben. A vízhez kötődő babona az esővarázslás is, és nem csak az ősi indiánok lejtettek esőtáncot.
A régi kalendáriumok tanúsága szerint a magyar népi hagyományokban is megtalálható az esővarázslás: ilyenkor gyermekek és nők vonultak végig a falun, egyiküket zöld gallyakkal és levelekkel borítják be. Közben énekeikben esőt kértek a szántóföldre, szőlőre, búzára, kukoricára. A falu lakosai a zöld lombba öltözött személyt vízzel öntözték, vagyis az eső utánzásával akarták előcsalogatni az égi áldást. De fennmaradt olyan esővarázslás is, amikor ekét húztak a patak vizében, vagy a falu legöregebb asszonyának alsószoknyáját áztatták be a legközelebbi folyó vizébe.
Petőfit megihlette
Hatalmas ereje miatt a vizet mindig tisztelték, és nemcsak a mindennapi embereket tartotta félelemben, illetve bűvölte el a nagy vizek állapota, hanem a művészeket is megihlette. Petőfi Sándor A Tisza című költeménye az egyik legkifejezőbb leírása a folyó változásának, az örmény származású, 19. századi orosz festőt, Ivan Ajvazovszkijt pedig egyszerűen tengerfestőnek nevezték.
A víz és az álom
Sokak álmaiban is megjelenik a víz akár egy pohár víz, folyó vagy tenger formájában, és ezeknek más-más jelentésük van.
- Az álomfejtők szerint a tiszta víz szerencsét ígér.
- A babona szerint ha hideg vizet iszunk álmunkban, bánat ér minket, a meleg víz pedig betegséget jelez.
- Az álmoskönyvek szerint álomban a koszos víz egy gátlástalan személyre figyelmeztet, aki tönkre akarja tenni az álmodót.
