Összefogott a magyar gasztronómia, hogy segítsék a koronavírus-járvány alatt a kórházi dolgozókat. Köztük van a szemtelenül fiatal Veres István is, a Bocuse d’Or idei győztese. A Michelin-csillagos éttermet vezető séf most azt is megengedte, hogy belessünk a kulisszák mögé.
A koronavírus-járvány mindenkit összefogásra ösztönzött. Bár az egyik leginkább érintett szektor, ahol sorra zártak be a munkahelyek, a vendéglátás volt, hazánk gasztronómiai krémje a Metro Magyarország támogatásában, a Bocuse d’Or Akadémia és a Dining Guide szervezésében a séfek és a szakácsok elhatározták: ha már így adódott, ők is beállnak a sorba!
– Azokon akarunk segíteni ezzel a jótékonysági főzéssel, akik a frontvonalban dolgoznak: az egészségügyi dolgozóknak, az orvosoknak, a mentősöknek. A szakma krémjét válogattuk össze, olyan ez, mint a Formula–1 gárdája – mondta lapunknak a Metro Magyarország képviselője, Bősze Ákos.
– 2 hétre terveztük a projektet, mindennap más séf és a csapata főzött volna, viszont az igény és a pozitív visszajelzések sora óriási volt, így nem lehetett kérdés, hogy 2 héttel meghosszabbítottuk ezt a támogatást, amihez a Bocuse d’Or séfjei azonnal csatlakoztak – folytatta.
A Vasárnapi Bors munkatársai is lehetőséget kaptak arra, hogy megnézzék: hogyan is dolgoznak a profik a konyhában. Csak és kizárólag maszkban és kesztyűben mehettünk be, ami természetes. Aznap a Bocuse d’Or 2020-as fiatal győztese, Veres István és csapata munkálkodott a konyhában. A séf nemcsak a hagymának, hanem nekünk is egyből odapirított.
– Hol voltatok eddig, már javában készül minden! – szúrt le minket a Michelin-csillagos Babel étterem vezetője. Igaza volt: a konyhában már reggel nyolckor, egy laza kávé után elindult a munka, ugyanis négyre kitakarítva át kell azt adni. Ekkor leosztották a feladatokat, majd elkezdődött meló.
– Mi ezt egy kicsit bulinak fogjuk fel. Természetesen kérdés sem férhetett hozzá, hogy egyből csatlakozunk. De ez egy kicsi lazítás is, hiszen messze nem akkora a pörgés, a nyomás, mint egy étteremben – vélte a séf, aki mindenkinek leosztotta a részfeladatát.
Próbáltam volna én is egy kicsit besegíteni, mint kukta, de nem kértek belőlem.
– Újságíró vagy, foglalkozz csak a magad dolgával! – mondta viccesen a konyhafőnök.
A séfek már az elején összedugták a fejüket, és elhatározták: nem cifra, fine dining kajákat akarnak csinálni, az egyszerűség, a hagyományos magyar ételek lesznek terítéken, némi csavarral. Az egészségügyi dolgozóknak mindennap készül egy leves és egy főétel, vagy pedig egy főétel és egy desszert. Ha egyik nap lecsós szelet volt tarhonyával, másnap nem lehet csirkepaprikás nokedlivel, hogy minél változatosabb legyen a menü. Egy nap általában négyen dolgoznak a konyhán.
Visszatérve a konyhába: már javában rotyogott a leves, és készültek a sütőben a sültek.
– Egy sima zöldséglevest készítünk, amiben a borsó az úr. Hagymás alapot csinálunk, majd megy hozzá a répa, a fehérrépa, a fűszerek, és persze tészta is lesz benne. Ennek körülbelül másfél óra kell. Friss zöldségekkel dolgozunk, ez a legfontosabb. Most nem kell annyira figyelni a vágásokra, mint az étteremben – mondja nevetve hazánk idei legjobb séfje.
– A főétel csirkecomb, ami sütés előtt rozmaringos, fokhagymás pácban pihent. Hagymás törtburgonyával tálaljuk. Csapatmunkával ez is megvan másfél óra alatt – vélte István.
A csapat az Országos Mentőszolgálatot, a Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátóját, valamint a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktatókórházat támogatja minden nap 50–50–50 adag étellel. Ahogy az étel készen van, azonnal hőkezelik, azaz extra gyorsan lehűtik, majd kiadagolják, csomagolják, és hűtőbe teszik az igencsak bőséges adagokat. Másnap szállítják ki, az egészségügyi dolgozóknak pedig már csak annyi dolguk van, hogy mikróban, megfelelő hőmérsékleten megmelegítsék az ebédjüket.
– Mindenki nagyon hálás, örülnek, hogy segítünk nekik! – tapasztalják a séfek.