A koronavírus sokunkat rákényszerített arra, hogy a négy fal között főzzünk. Pánikra azonban semmi ok! Hogy én, <a href="https://www.instagram.com/k_reim/" target="_blank">Reim Károly</a> szakács lennék? A fenéket! Csupán, ahogy sokakat, engem is a gyomrom vezérel. A szerény trükkjeimet pedig most a Bors olvasóival is megosztom, hogy minél finomabb fogásokkal tömjük tele a korgó bendőnket!
Frankfurti leves? Naná!
Talán nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné a klasszikus frankfurti levest. A németeket ezzel persze zavarba lehet hozni, mondván ők nem igazán ismerik ezt a receptet, amit mi ezen a néven készítünk. De végül is: mindez kit érdekel? Mi, magyarok nagyon szeretjük, és szívesen is kanalazzuk befele. Nézzük is a részleteket!
A kömény a lelke
Előre bocsátom: ahány ház, annyi szokás! Szerintem kömény nélkül nem az igazi a frankfurti leves, így én ezzel indítok. Az egész köményt egy kis felforrósított olajon kipattogtatom, így egy kis pirult, intenzív ízt viszünk a levesbe, és a köményszemek nem is lesznek kemények a levesben a legvégén. Viszont figyeljünk, nehogy odaégessük, mert akkor keserű lesz! Utána hozzáteszem a felaprított hagymát és fokhagymát, valamint a felkarikázott kolbászt a füstös, plusz íz kedvéért. Ez ad neki egy plusz zamatot, amit komolyan mondom: legvégül meghálál a levesünk!
Ha ez megvan, jöhet a kelkáposzta. Figyelem! Jól mossuk meg, szedjük le a külső, fonnyadt leveleket, vágjuk ki a torzsáját, majd aprítsuk fel vékony csíkokra. Tegyük az edényünkbe, kevergessük folyamatosan, hogy mihamarabb összeessen. Ezután mehet hozzá a megpucolt, kockára vágott krumpli is.
Fűszerezzük közben: mehet a só, a bors, az őrölt kömény, egy kis majoránna, és természetesen egy jó adag magyar pirospaprika is. Kevergessük folyamatosan, nehogy leégjen, járják át az ízek. Negyedóra elteltével öntsük fel vízzel, épphogy csak ellepje. Kicsit tekerjünk a hőfokon, majd készítsük elő a többi hozzávalót.
Ne rántsuk be, inkább habarjuk!
Sok dolgunk már persze nincs: vágjuk fel karikákra a virslit, és az apróra vágott petrezselymet, majd, ha már úgy látjuk, hogy alakul a levesünk – ami a kezdetektől számított körülbelül egy óra –, tegyük hozzá.
Személy szerint nem szeretem a rántást, mivel könnyen beton keménységű lehet tőle a levesünk, ha nem figyelünk kellőképp. Inkább habarjuk be! Keverjünk össze némi tejfölt egy kis liszttel csomómentesre egy kis tálban, de ha már amúgy is sűrűnek látjuk az ételünket, a lisztet ki is hagyhatjuk.
A lényeg: a legvégén vegyük takarékra a levesünket, majd a levéből merjünk a tejfölös habarásba. Keverjük vele össze, egyenletesre, és ezután öntsük vissza a levesbe. Forraljunk rá pár percig még egyszer. Tálalás előtt szórjuk még meg díszítésként némi frissen felvágott petrezselyemmel, és már készen is vagyunk.
Jó étvágyat mindenkinek!
És, ami fontos: lehetőleg
maradjunk otthon!
