Születésekor idegen artisták pesztrálták, majd árvaházba került, ami mély nyomot hagyott Yvonne Dederick lelkében. Fegyvergyűjtő első férje mellett pedig terrorban élt 15 évesen.
Forrás: Czerkl Gábor
Jó ideje tudjuk, hogy a pénz, a csillogás nem minden, s hogy a tehetős embereknek is ugyanúgy megvannak a problémáik, ha azok nem is feltétlenül anyagi jellegűek.
A luxusfeleség, Yvonne Dederick sem kivétel, akinek sem most, hogy 25 év után elvált, s egyedül folytatja az útját, sem korábban nem volt könnyű élete. Gyerekkori nehézségeiről először Nagy Daniella újságíró Hajnali hang című Facebook-oldalán mesélt az üzletasszony, akiről kiderült, hogy egy ideig intézetben nevelkedett.
„Anyukám nagyon fiatal volt és táncművész, hamar zátonyra futott a házassága, és nem nagyon tudott rólam gondoskodni, úgyhogy Brazíliából visszamentünk Németországba, és néhány hónaposan csecsemőként betett engem egy intézetbe” – mesélte Yvonne, akit mint az később kiderült, nagyon megviselt ez az időszak.
Az üzletasszony maximalizmusa és megfelelési kényszere miatt ugyanis pszichológushoz jár, aki egészen csecsemő koráig visszavezette a probléma gyökerét, amiről Yvonne már a Borsnak mesélt.
– Azt gondolnánk, a kisbabakorunk nem marad meg bennünk, mert azt mondják, körülbelül kétéves korunktól emlékezünk, de a kötődés pont, hogy a születésünk napjától alakul, ami nekem arról szólt, hogy anyukám helyett artisták vigyáztak rám, majd hogy tíz hónaposan intézetbe kerültem. Persze nem bántottak ott, de mégis egy rideg-hideg környezet volt, és az első születésnapomat is ott értem meg – mesélt a nem éppen kellemes életkezdéséről Yvonne, akinek mindezt édesanyja mesélte el később.
De az intézet pár hónapja mellett később is komoly lelki megpróbáltatás elé állította az élet Yvonne-t, aki sem a sokadszorra házasodott édesanyja, sem a megbízhatatlan édesapja mellett nem találta a helyét, így idejekorán házasságba ugrott, s 15 évesen feleség lett.
– Azt gondolom, menekülés volt az addigi életemből, hogy iskolás fejjel férjes asszony lettem. Persze régóta kedveltem a fiút, a szüleink is ismerték egymást, jó ötletnek tűnt. De sajnos a sikertelenségét próbálta rámnyomni az exférjem, s az évek során teljesen elvette az önbecsülésem. Fizikálisan nem bántott, de gyűjtötte a fegyvereket. Kilenc évig bírtam, majd egy nap költöztető autót hívtam, de előtte eldugtam a puskákat – emlékezett vissza az üzletasszony.
